Az Úr napja

Amikor vasárnap közeledik az embernek nagyon sok minden eszébe jut.

Ami nekem eszembe szokott jutni az a következő: „Az Úr napját szenteld meg!” Ebből a gondolatból rögtön másik három születik:

a) Miért kell megszenteljem az Úr napját?
b) Mikor szenteljem meg az Úr napját?
c) Hogyan szenteljem meg az Úr napját?

Kezdjük az első kérdés megválaszolásával.

A.
 „A hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet végzett és a hetedik napon megnyugodott minden munkától, amelyet végzett. Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától.”
Ter 2, 2-3

 „… mert az Úr, a te istened emésztő tűz, féltékeny Isten.”
Mtörv 4, 24

Isten féltékeny szeretettel szeret minket és szeretné, ha lenne legalább egy nap, ami csak az övé, amit neki szánunk. Egy érdekesség, hogy a vasárnap szó a latin dies dominica – az Úr napja kifejezésből ered.

 Jézus Krisztus, a mi Megváltónk ezen a napon támadt fel a halottak közül, tehát a vasárnap egyben a Teremtő és a Megváltó ünneplése. A húsvéti misztérium reménykeltő kegyelme miatt örömmel szentelhetünk meg minden vasárnapot. A vasárnap a szellemi tartalma miatt, mivel Jézus Krisztus ezen a napon feltámadt a halottak közül, számunkra is egy új kezdet lehetősége. Vége lehet a nyomorúságnak, a bűnnek és Isten kegyelméből lehetőség van újra kezdeni mindent. A vasárnap ugyanakkor Jézus teljes és örökké tartó győzelmének a megünneplése is, hiszen ő legyőzte a halált, a bűnt és örök életet szerzett nekünk. Ezen a napon minket is arra hív meg, hogy nyitott szívvel közeledjünk hozzá és élő hittel elfogadjuk kezéből ezt az ajándékot.

 A vasárnap megünneplése által elismerjük Krisztus feltámadásának valóságát és megadjuk a neki járó tiszteletet, hódolatot, imádatot. Azáltal, hogy megszenteljük a vasárnapot bekapcsolódunk mi magunk is Jézus szent és megszentelő életébe és részesei leszünk annak a szeretetnek és áldásnak, ami Jézus áldozata által árad felénk.

 Vasárnap, az Úr napjának megszentelésével nem hagyjuk, hogy Krisztus áldozata hiábavaló legyen számunkra, mert ez a legnagyobb tékozlás lenne, ugyanis ez történik ha nem érdekel Isten napjának a megszentelése, ha nem érdekel maga az Isten. Ha így van akkor nem részesülök az üdvösségből hanem a bűn átka alatt maradok, hiszen írva van:

„Aki hisz benne az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz az már ítélet alá esett, mert nem hitt Isten egyszülött Fia nevében.”
Jn 3, 18
Ennek a hitnek lenne az egyik jele, hogy az Úr napját megszentelem. A helyes tehát az, ha megemlékezem az Úr napjáról, Krisztus áldozatáról és győzelméről és így részesülök is annak kegyelmeiben.

B. Miután tudjuk, miért kell megszenteljük az Úr napját, a vasárnapot, lássuk mikor és hogyan tehetjük ezt:

A mikor és hogyan kérdése szorosan összefonódik, hiszen ha elkezdünk azon gondolkozni, hogy mikor szenteljük meg a vasárnapot, akkor rögtön felvetődik bennünk a kérdés, hogy hogyan és fordítva is, ha azon kezdünk el elmélkedni, hogy hogyan fogjunk neki a vasárnap megszentelésének akkor az a kérdés merül fel, hogy mikor fogjak neki?


Most próbáljunk meg először a mikor kérdésére figyelni. Ha komolyan gondolod, hogy az Úr napját meg akarod szentelni, akkor azt időben elő kell készíteni. Egy nap ugye 24 órából áll. Te mit szólnál, ha egyszer csak azt mondanák neked, hogy a mai napod 20 vagy 18 órából fog állni, de az sincs kizárva, hogy esetleg 12 óra alatt véget ér. Legfeljebb 2-3 órányival kevesebbet alszol majd, mint máskor, TV nézésre már természetesen egyáltalán nem marad időd, sajnos ki kell majd hagyjál egy-két étkezést is ha el akarod intézni a tennivalóidat és hát kedvenc foglalatosságaidat egyelőre elfelejtheted. Lehet, hogy egy pár nagyon fontos dolgot nem fogsz tudni elintézni. Lehet egyszer - egyszer kibírnád, de ha ez rendszeresen, mondjuk hetente megismétlődne akkor biztosan felháborodnál és azt mondanád, ez így nem mehet tovább, hiszen neked jár az a 24 óra és jogod van hozzá. Ha azt mondod, hogy neked jogod van hozzá, akkor mennyivel inkább mondhatná Isten, hogy joga van a vasárnaphoz a te életedben?
Az Úr napja is 24 órából áll, az egészet meg kell szentelni és bár a szentmisén való részvétel a legfontosabb és azon belül a Jézussal való személyes találkozás és lelki egyesülés, mégsem elég, ha vasárnap arra az egy óra hosszára szűkítjük az ünneplést, hanem idejében és gondosan elő kell készítenünk az Úr napjának megszentelését.
Isten napjának a megszentelése nem azt jelenti, hogy aznap elmész kirándulni, vagy egy jót szórakozni és ha utána lesz időd akkor esetleg ha nem leszel nagyon fáradt akkor elmész templomba is. Egyrészt így legjobb esetben Isten óráját fogod megszentelni, nem az Úr napját, másrészt pedig Isten napja nem azt jelenti, hogy az én napom, hanem hogy arra törekszem, hogy Istenről szóljon aznap az életem, az ő kedvében járjak és ne a magam kedvteléseit keressem.
Az Úr napjának megszentelését tehát komolyan kell venni és idejében meg kell teremteni a körülményeket amelyek elősegítik azt, hogy az a nap szent legyen számodra. Előre végezd el a tennivalóidat, a munkádat és tedd szabaddá a vasárnapot olyan tennivalóktól és elfoglaltságoktól, amelyek közvetlenül vagy közvetve nem Istenről szólnak – takarítás, munka, javítások, főzés – mindezek alól persze kivételt képeznek azok a tennivalók, amelyek sürgősen meg kell tegyél. Az sem baj, ha szombat este nem mulatsz reggelig vagy késő éjjelig, mert akkor valószínűleg a vasárnap nem szent nap, hanem rehabilitációs nap lesz számodra.

C.
A külső előkészületek mellett nagyon fontos a szívünk felkészítése az Úr napjának méltó megünneplésére. Itt egyértelmű, hogy a bűnöktől való különleges tartózkodásról beszélünk. Azért mondom, hogy különleges, mert minden percben óvakodnunk kell a bűn elkövetésétől, amely elszakíthat minket Isten szeretetétől, de amikor Az Úr napjára készülődünk akkor különlegesen éberek kell legyünk. Ha egy kísértéssel találjuk szemben magunkat és olyan gondolatunk támad, hogy ez még elmegy, hiszen még csak szombat este van – akkor arra gondoljuk, hogy most dől el, hogy tisztán és szentségben fogom kezdeni az Úr napját, vagy nem. Ragadjuk meg a kegyelmet és erőt, amit Isten nyújt felénk a kísértések legyőzéséhez és nagyon határozottan álljunk ellen. Legjobb, ha előre kerüljük az olyan helyzeteket, amelyek bűnre való alkalomként szolgálhatnak. Pont ezért nagyon bölcs dolog, ha már pénteken egy komoly böjttel megerősítjük akaratunkat az önmegtartóztatásban és így felkészültebbek leszünk a kísértésekkel szemben is.
Ha sikerül megőrizni tisztán a szívünket és tiszta szívvel fekszünk le aludni szombat este akkor már elkezdtük megszentelni az Úr napját. Így sokkal inkább hajlamos lesz a szívünk vasárnap a jóra, nyitottabb a kegyelmekre, mert már előre arra szoktattuk. Ha ezek a lépések megvannak, akkor már csak ki kell tartani a vasárnap megszentelésében és jó esélyekkel indulunk. Közben már amellett, hogy mikor kezdjük el megszentelni az Úr napját, már elkezdtünk elmélkedni azon, hogy hogyan tegyük ezt. Sok megszokott, hétköznapi dolgot behelyettesíthetünk olyan elfoglaltságokkal, amelyek sokkal inkább illenek az Úr napjához.

Példaképpen felsorolnék párat:

– mondjuk azon a napon legyél kíméletes azokkal akiket leginkább meg szoktál bántani
– legyél figyelmesebb a környezeteddel
– járulj hozzá valamivel ahhoz, hogy mások is meg tudják szentelni az Úr napját, pl. segíts többet szüleidnek vagy házastársadnak
– az Úr napján semmiképpen se hazudj
– olvasd a Szentírást, ami Isten Igéje – nagyon sokat segít a lelki életben, ha rendszeresen olvasod Isten Igéjét, jobban megismered Istent, nagyon sok útmutatást és bátorítást találhatsz benne és mi nagyon sokszor tapasztaltuk, hogy Isten szól hozzánk az ő igéje által, vezetést kapunk nehéz helyzetekben a Szentírás által. Mivel a Szentírás Isten Igéje és azt olvassuk egy helyen benne, hogy „a Te Igéd Igazság”, illetve, hogy „az igazság szabaddá tesz.” Ha a világ hamis igazságai helyett Isten Igéje tölt be minket akkor egyre inkább átalakul az értelmünk Isten akarata szerint, egyre inkább felismerjük mi a jó és helyes és szabaddá válunk a világ hazugságaitól és jobban hajlamosak leszünk arra, hogy szent életet éljünk.

– Imádkozva olvass zsoltárokat. A zsoltárok nagyon ihletett és példaszerű imákat tartalmaznak, amelyek különböző helyzetekben, amikor nem tudod hogyan imádkozz, sokat segíthetnek.

Lassan megközelítettük azt, ami a vasárnap megünneplésében és megszentelésében központi szerepet tölt be: a szentmisét. Az Úr napját úgy szentelhetjük meg leginkább, ha Krisztus Testével, az Egyházzal közösségben veszünk részt Jézus áldozatának bemutatásában és ünneplésében a szentmisén. Ha mindazt végigjártam és megpróbáltam megélni amiről addig szó volt, akkor eleget tettem a szentmise elején elhangzó felhívásnak, miszerint tegyük alkalmassá szívünket, hogy méltóképpen ünnepelhessük meg az Úr szent titkait. Ha fel vagyunk készülve, akkor sokkal jobban meg tudjuk ünnepelni a szentmisét, mert addigra a szívünk már ráhangolódott Isten jelenlétére és vágyódik az élő Istennel való bensőséges találkozásra.

A szentmisével kapcsolatban fontosnak tartok pár dolgot megemlíteni:

- ha szentgyónáshoz szeretnénk járulni, akkor próbáljuk meg vagy előző nap vagy szentmise előtt megtenni, hogy sem az esetleges sorban állás, se bűneink számbavétele ne vonja el figyelmünket a legszentebb áldozatról.
- Szentmise közben minden figyelmünk az Úr Jézus Krisztus áldozatára irányuljon, ami az oltárnál megelevenedik számunkra. Ennek érdekében ne foglalkozzunk mással, ne olvassunk, ne imádkozzunk rózsafüzért sem más kötött imát, ami nem tartozik a liturgiához, ne szentmise közben beszéljük meg ismerőseinkkel a dolgainkat, ne kommentáljuk nekik amit szentmise közben nézelődve észrevettünk, stb.
- Azzal, hogy pusztán jelen vagyunk a szentmisén, nem szenteljük meg az Úr napját, ugyanúgy akkor sem ha mással foglalkozunk, még ha bizonyos kedvelt imákat mondunk, hiszen ott és akkor semmi sem lehet fontosabb annak az áldozatnak a bemutatásánál amit Jézus tett értünk. Nagy tiszteletlenség Isten iránt, ha bármi mással foglalkozunk szentmise közben, mint hogy minden figyelmünkkel azon vagyunk, ami az oltárnál történik és törekszünk, hogy teljes elménkkel, teljes szívünkkel csatlakozzunk az áldozat bemutatásához és ünnepléséhez. Ha viszont teljes lényünkkel, az elménkkel, a szívünkkel is bekapcsolódunk akkor nagy kegyelmekben részesülhetünk.

Ahogyan a vasárnap, az Úr napja a hét csúcspontja, a vasárnapnak pedig lényegi része a szentmiseáldozat, úgy a szentmisében nagyon fontos számunkra a szentáldozás. Azért annyira fontos, mert a szentáldozásban találkozunk személyesen és valóságosan az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztussal és ugyanakkor részesülhetünk az ő áldozatának örökké érvényes kegyelméből. Ez a kegyelem azt jelenti, hogy mennyből való kenyeret és az üdvösség kelyhét vesszük, azaz Krisztus Testét és Vérét, aki önmagát adta a világ életéért. (Jn 6,51) A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint:

„Krisztus jelenlétének módja az eucharisztikus színek alatt egyedülálló. És e jelenlét emeli az Eucharisztiát az összes szentség fölé, úgyhogy az Eucharisztia "a lelki élet beteljesedése és az összes szentség célja". Az Eucharisztia legszentebb szentségében "a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen".

Tehát amikor szentáldozáshoz járulunk akkor Jézus Krisztus jelenlétének minden olyan jelét és következményét várhatjuk és tapasztalhatjuk ami földi élete során jelen volt: a betegeket meggyógyította, a sátán rabságában levőket megszabadította, a megfáradtaknak a terhét megkönnyítette, a tévelygőknek utat mutatott célt és értelmet adva életüknek, a szomorúakat megvigasztalta. Mindez ma is megtörténhet, hiszen Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Egyedül Ő a megoldás életünk minden problémájára és minden szentmisén, minden szentáldozásban találkozhatunk vele.
Sokan nincsenek ennek tudatában és bizonyos okok miatt nem járulnak szentáldozáshoz, hiszen ennek a találkozásnak van feltétele is: tiszta szívvel állhatunk csak oda, hogy magunkhoz vegyük Krisztus Testét és Vérét, hiszen a szentírásban azt olvashatjuk, hogy:

„… aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.
Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből,
mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza.”
1Kor 11, 27-29

A bűn miatt vannak, akik nem járulnak szentáldozáshoz. Viszont azzal sincs megoldva a dolog, hogy ha valaki súlyos bűn állapotában van és nem veszi magához az Eucharisztiát. Miért? Maga Jézus válaszol nekünk:

„Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.”
Jn 6, 53
Nem lesz élet, nem lesz áldás, nem lesz bőséges kegyelem. De Isten nem erre hívott meg minket. Ő más sorsot képzelt el nekünk, ezért Jézus tovább folytatta a gondolatmenetet:

„De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.
A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital.
Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.
Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.”
Jn 6,56-57
Az sem jó tehát ha valaki súlyos bűn állapotában, méltatlanul veszi magához Krisztus Testét. Az sem ha bűnei miatt inkább nem járul szentáldozáshoz. Van azonban egy lehetőség, ami kitárja az utat, ami az örök életre vezet: bűnbánat és megtérés, szakítás a bűnnel, annak az életmódnak a megváltoztatása, ami miatt el vagyok szakadva Isten szeretetétől. Higgyem el, hogy Isten többet tud nekem adni, mint a bűn és ha benne hiszek, ha rá bízom az életemet akkor boldogabbá tud tenni mint én saját magam és be tudja tölteni a szívemet. Ő már mindent odaadott értem és bocsánatot is kínál minden bűnömért.

Szünet – zene – Tápláló szent kenyér

Visszatérve a témánkhoz a méltóképpen való részvétel a szentmisén megpecsételi az Úr napjának megünneplését és kellő kegyelmekkel ruház fel az új hét kihívásaiban való helytállásra.

Az eddig elhangzottak utat mutattak a vasárnap megszenteléséhez, de ha akarunk, találhatunk sok apró módot, ami által még inkább bizonyíthatjuk szeretetünket Isten iránt. Egy példa erre, ha vasárnap a szentmisét nem halogatjuk, hanem igyekszünk mielőbb elmenni, hogy találkozhassunk Jézussal. Így kikerülheted azt, hogy nap közben történjen valami, ami miatt nem tudsz majd elmenni szentmisére, vagy lehet el tudsz menni de valami megzavarja a szent készülődést és már nem fogsz tudni méltóképpen részt venni. Persze ha jól megalapozott okok miatt inkább egy későbbi szentmisén szeretnél részt venni és arra készíted a szívedet, minden bizonnyal ugyanolyan jól teszed azt is.

Lassan a témánk vége felé közeledünk, azt azonban még el kell mondjam, hogy ha sikerül az Úr napját illően megszentelni és megélni akkor semmiképp se hagyjuk, hogy vasárnap este a kegyelmi élet véget érjen számunkra. Tegyünk meg mindent azért, hogy kitartsunk azon az úton, amelyre Isten szeretetből meghívott minket.

Egy buzdítással szeretném befejezni a mai elmélkedést, a buzdítást pedig egy résznek a felolvasásával Isten Igéjéből. Az elmélkedés elején a szentírás elején kezdtük, most pedig a végéről, a Jelenések könyvéből olvasok egy részt:

„Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.
Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen?”
Jel 3,15-17

Lehet, hogy első hallásra ez nem igazán tűnik buzdításnak, de valójában egy féltőn szerető Isten őszinte de ugyanakkor szelíd szava, mely fontos igazságot hordoz. Ha helyesen reagálunk rá akkor életet hordoz számunkra. A mondanivalója a következő:

Isten színe előtt nem érdemes álarcokat hordj, ő nagyon jól ismer téged. Légy őszinte magadhoz és ismerd el, hogy megváltásra szoruló bűnös vagy, aki Isten irgalma nélkül el lenne veszve, aki ha cselekedeteire tekint, akkor nem tehet mást csak a próféta szavaiva szólva porban és hamuban bánja bűneit. Ha esetleg azt gondolod, hogy ügyesen mindent meg tudsz te magad oldani és mindent megszerzel magadnak akkor tudd, hogy Isten nélkül nincs semmid, hogy nélküle szánalmas, szegény, vak és mezítelen vagy. Végtelenül szükséged van Isten szeretetére, bocsánatára és irgalmára.
És Isten nem hagy téged magadra a te problémáiddal. A szentírásban még valamit ír ott ahonnan az előbb idéztem:

„Buzdulj fel, és térj meg! Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.”
Jel 3, 20-21
Bármilyen kilátástalannak tűnik a helyzeted, bárhogyan gondolkozol, istennek van egy terve számodra, egy jó terve és bárhogyan éltél eddig ő most azért mert szeret megtérésre hív és egy új életet kínál fel neked. Jézussal, Jézusban minden a tied lehet: bűnbocsánat, gyógyulás, szabadulás, öröm, üdvösség – minden ingyen, mert Isten feltételek nélkül szeret téged úgy ahogy vagy. Jézus már kifizette az árát a te életednek és üdvösségednek a kereszten kiontott vére által. Ne hagyd, hogy ez az áldozat hiábavaló legyen számodra.

„Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.”
Jn 3,36

Válasszuk ma az életet, válasszuk Jézus Krisztust, vessük belé a bizalmunkat. Ma bízzuk rá az életünket és várjuk tőle a megoldást életünk problémáira.

Befejezés:

Kívánom, hogy ne legyünk langyosak, hanem forró szeretettel és élő hittel kövessük Jézust aki az egyetlen út számunkra az örök élet felé vezető úton, ne legyünk megalkuvók a bűnnel szemben, hanem legyünk szentek, mert arra hív minket Isten aki a szentség forrása. Bízom benne, hogy a Szentlélek vezetni fog minket a keskeny úton és azon a napon örvendezve állhatunk majd Mennyei Atyánk színe elé.


Ámen



Perei László

Nagyvárad,
2006 március 12