Langyos

“Ismerem cselekedeteidet, hogy sem hideg nem vagy, sem meleg; bár hideg volnál vagy meleg! De mivel langyos vagy és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból!

Jel 3,15

Valamikor régen, amikor Isten kitartó szeretete már elég régen vett körül minket ahhoz, hogy beengedjük a szívünkbe, mindannyian hoztunk egy döntést Jézus mellett. Elhatároztuk, hogy követni fogjuk őt teljes szívünkből, minden erőnkből. Bizonyosan mindannyian komolyan gondoltuk de talán a legkomolyabban Isten gondolta. Amióta azt mondtuk igen, azóta ő számít ránk. Az az igen igen volt arra, hogy akarod mindazt amit ő kínál neked. Akarod a szántóföldbe rejtett kincset és kész vagy mindent odaadni érte. Igen volt arra, hogy akarod az ő országát építeni és mivel Isten országának az építése magába foglalja a gonosz munkájának lerombolását harcolni fogsz ellene, hogy kiirtsd az életedből és környezetedből. Igen volt arra, hogy Isten szeretetének az élő tanúja leszel az emberek között képességeid, adottságaid és lehetőségeid szerint. Isten komolyan vette döntéseidet és számított rád. Nap mint nap táplált szeretetével melyeket néha apró jelekből láttál, máskor igazi csodákban nyilvánult meg, sokszor pedig észre sem vetted, pedig ő szeretett és várt rád. Várt, hogy a te kicsiny hited amellyel mellette döntöttél cselekedetekben is megnyilvánuljon. Ő minden segítséget megadott ehhez, de a te teljes közreműködésedre is szükség van.
Hány millió ember él a földön? Ezek közül hány keresztény van? Őket mind arra hívta Isten, hogy feltétel nélküli szeretetének élő tanúi legyenek. A világban levő körülmények azonban nemigen segítik elő azt, hogy hitelesen megéljük hitünket, hanem meg kell harcolni azért. Hogy harcolunk-e egyáltalán, vagy hagyjuk, hogy csak úgy sodorjon az élet, és ha harcolunk akkor hogyan tesszük, ennek a gyümölcseit megláthatjuk ha szétnézünk magunk körül és megvizsgáljuk mennyire virágzik Isten országa a mi életünkben, közöttünk és a mi környezetünkben. Mennyire kész a menyasszony, Krisztus menyasszonya az ő eljövetelére? Ti mit láttok, ha körülnéztek az életetekben, környezetetekben, az egyházban?
Szomorú a látvány, igaz? Sőt nemcsak, hogy ez nem a legjobb hanem általában annyi dolgunk rosszul megy. Annyi mindent szoktunk számonkérni Istentől. Ismeritek Isten ígéreteit a Szentírásból? … Szomorú, hogy annyi minden nem úgy néz ki ahogyan kellene. De ami talán a legszomorúbb az az, hogy ehhez a szomorú látványhoz mi is hozzájárultunk. Azzal ahogyan megéltük a hitünket. Azzal, hogy mennyire komolyan vagy félvállról vettük Isten országának az építését.
Én azt látom, hogy a keresztények nyomorognak, le vannak törve, meg vannak hajolva a problémák súlya alatt, tétlenül ülnek és szenvednek. Ti mit láttok?

Amit én látok az nagyon elszomorít. Úgy érzem mintha nem ugyanaz a lelkület lenne bennünk. Mintha ne ugyanaz a tűz égne bennünk. Pedig ugyanaz az istenünk, ugyanaz a Szentlélek aki bennünk él, mind személyesen megtapasztaltuk Isten feltétel nélküli szeretetét, a Szentlélek erejét, mégis ma úgy érzem, hogy nem ugyanaz a tűz ég bennünk. Pontosabban ugyanarról a tűzről van szó de nem mindenkiben ég. Nem mindenkinek a szíve lángol az Isten iránti szeretettől. Ezért nem látok egységet a közösségben. Nem látom azt, hogy együtt, egyként Jézust hordoznánk a világban, hogy szóljon az emberekhez, érintse meg a szívüket, gyógyítsa meg, szabadítsa meg őket. Mi lehet ennek az oka?


 Lehet, hogy nem igazán jók a tanítások? Lehet. Lehet, hogy nem mindig szólnak mindenkihez és nem mindig tudjuk átadni hűségesen Isten üzenetét.
 Lehet, hogy talán nincs elég tér engedve nektek, nincs elég lehetőség, hogy kibontakozzatok? Nem hinném.
 Lehet, hogy a közösség vezetője vagy vezetősége nem mindig hoz jó döntéseket. Vagy sokszor nem viselkedik úgy ahogy kéne. Lehet. Lehet, hogy mindez hozzájárult a mai helyzethez.

De ami biztos, hogy okozza a közösség állapotát az az, ahogyan megéljük a hitünket. És elmagyarázom. Ugye mindenkinek vannak problémái (kisebb-nagyobb). Mindenkinek vannak kísértései. Mindenkinek megvan a keresztje. Mindenki mondhatja, hogy az övé nagyobb, neki nehezebb. Mégis így igazságos, ahogy van.
A problémák, a kereszt, a megpróbáltatások, a kísértések személyre szabottak. Neked más problémáid, más terheid vannak, máskor, másképp, más okból szenvedsz és más típusú illetve más erejű kísértések érnek. De más a hited is.

Azonban:

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten hűséges és nem engedi
meg, hogy erőtökön felül szenvedjetek kísértést, hanem a kísértéssel együtt a szabadulást
is megadja, hogy elviselhessétek.”
1Kor 10,13

Ha nagyobb megpróbáltatással nézel szembe akkor az Úr nagyobb kegyelmet ad, hogy helytállj. Azonban egy valami közös: mindenkinek maximálisan, teljes erejéből közre kell működnie a kegyelemmel. És akkor Isten ígérete szerint mindent legyőzhetsz amivel szembekerülsz. Igaz? Igen. Amikor azonban nem állsz ellen a gonosznak hanem tétlen vagy és hagyod, hogy eluralkodjanak benned a szomorúság, levertség, keserűség, harag, reménytelenség, erőtlenség akkor csapdába esel. Nem az a baj ha tévedsz, ha bűnt követsz el, ha elesel, hanem ha benne maradsz a problémádban. Az a baj, ha nem harcolsz azellen, hogy leállítson és tönkretegyen az ellenség. Ha egyedül nem boldogulsz akkor kérj segítséget.Mert van kitől segítséget kérni. Vannak olyan testvéreid akik tudnak segíteni, beszélgetni, imádkozni veled, érted, ha nem vagy olyan büszke, hogy nem kérsz segítséget. Mert akkor egyedül maradsz a bajban. És nem ez Isten terve számodra, hanem Ő az alázatosaknak kegyelmet ad!
Eddig tehát két ok van:
 Az egyik az, ha passzív, tétlen vagy, hagyod, hogy virágozzon életedben a gonosz munkája és nem harcolsz ellene. Így startból nem lehetsz egységben azokkal akik ellenállnak. Azokkal akik nap mint nap harcolnak azért, hogy Isten országában élhessenek, ellenálljanak a gonosznak, győzzék le a kísértéseket.
 A másik ok az, hogy ha istenélményeidet, tanúságodat, gondjaidat, nehézségeidet nem osztod meg másokkal. Akkor mindenki magáramarad és nincs egység. Nem tudunk egyként odaállni Isten elé, nem tudunk együtt értünk imádkozni, nem tudjuk együtt az áldást elnyerni és persze nem tudjuk őt együtt hatékonyan hirdetni. Mert nem vagyunk egyek.

Pedig
„Ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent amit
csak kérnek megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy
hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Mt 18,19-20

De miben értünk egyet? És kinek a nevében? Mindenki a maga nevében áll Isten elé. Így mit kapunk? Semmit. Vagy Isten kegyelméből valami alamizsnát, de ez nem fogja megújítani a föld színét.

Emlékeztek Jézus szavaira?

„Ti keressétek előbb Isten országát és annak igazságát…”
Mt 6,33

Amikor csak hallgatói voltunk ennek az igének, nem cselekvői , amikor gondjaink, bajaink, aggodalmaskodásaink elvonták figyelmünket küldetésünkről akkor hozzájárultunk a mai siralmas helyzethez. Amikor nem tagadtuk meg önmagunkat, nem vettük fel a keresztünket és nem követtük őt, hanem saját utainkon jártunk, boldogságunkat keresve, saját országunkat, életünket építve akkor ezalatt nem építettük Isten országát, nem voltunk az ő szeretetének tanúi.
Tartsunk egy perc csendet és gondoljuk végig mennyire éltünk hiteles keresztény életet, mennyiben építettük Isten országát és milyen mértékben éltünk méltón ahhoz a hivatáshoz amelyre mindannyian elhívást kaptunk. Utánna pedig mindenki elmondhatja személyesen istennek amit úgy érez, hogy el kell mondania az elhagzottakkal kapcsolatban.

csendes személyes bűnbánat

A mi istenünk egy szerető, irgalmas, megbocsájtó és hűséges Isten. Ő a feltámadás és az élet. Benne nekünk is van feltámadás és mindig van lehetőség tiszta lappal mindent újra kezdeni. Ha most megkérdezné mit tegyünk, lehet nekünk is azt mondaná amit a bűnös asszonynak mondott:
„Menj és többé ne vétkezz!”

„ne szomorkodj azért mert harcolsz. Ez ne azt jelentse számodra, hogy gyenge vagy. Ha harcolsz gyengeségeid, kísértésid ellen azt jelenti, hogy hiszel, mert ha nem hinnél nem is harcolnál. Inkább harcolj tovább, adj hálát és tarts ki, mert aki mindvégig kitart az üdvözül.”
(2002 okt.4.)


Menj és ne a múlton keseregj, mert aki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint az nem alkalmas az Isten országára. Ha kedves akarsz lenni Isten előtt akkor inkább tedd azt amit Pál tett és amit ő így fogalmazott meg:

„Feledve ami mögöttem van, nekifeszülve annak ami előttem van futok egyenest a cél felé!”

Ha eddig nem tetted akkor most feszülj neki az előtted levő feladatnak ami így hangzik:

„…készítsétek el az Úr útját…”

Állj rá erősen Isten igéjére, vedd komolyan amit mond, mintha az életed függne tőle, hiszen valóban az életed függ tőle.
Mit kell akkor tenni? Előszöris imádkozni és harcolni. Imádkozva harcolni és harcolva imádkozni. – nyelvek imája.
Szembe kell szállni mindennel ami vesztünket okozná, harcolni és legyőzni. Mert lehet.
 „ne féljetek, ha a világban megpróbáltatások érnek titeket, mert én legyőztem a világot.”
 „azoknak akik befogadták hatalmat adott,…akik Istenből születtek.” Jn 1,12-13
 „mert minden ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, ami legyőzi a világot, a mi hitünk.” 1Jn, 5,4

Ima által fel kell szítani magunkban a hitet és Isten rendes és renkívüli adományait. Imádkozzatok tehát és éljétek meg a hiteteket. Minden nap, sőt minden nap többször, ahányszor szükség van rá.

Emlékezz:

„Amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is sőt ráadást is adnak nektek.”
Mk 4,24

Ne légy hideg és ne légy langyos! Ne sántikálj kétfelé, ne járj két úton hanem határozottan, elkötelezetten járj a keskeny ösvényen! Ne légy megalkuvó a legkisebb dolgokban sem mert azzal teret engedsz a gonosznak és rombolni fogja amit te felépítesz. Ne csak hallgatója, hanem cselekvője légy Isten szavának, akkor meg fogod tapasztalni annak erejét! Biztosan ismeritek azt az igét, hogy a zörgetőnek ajtót nyitnak. Ha be akarsz menni Isten jelenlétébe, az ő országába akkor zörgetned kell a menyország kapuján. – szemléltetni halk kaparászást –
Ha tényleg akarsz valamit akkor zörgetned kell, kitartóan. Állhatatosan, addig amíg ki nem nyitják.

Elmondok egy tanúságtételt is a megalkuvással kapcsolatban. Végigmentem azon amiről eddig beszéltem: szétnéztem magam körül és nagyon elszomorított amit láttam. Elszomorított és dühített, hogy sokan langyosak, megalkuvóak és ezzel rossz példát mutatnak környezetüknek, nem építik Isten országát, hanem azt is tönkreteszik amit mások felépítenek. Legalábbis így tűnt. Aztán láttam, hogy Isten nem engedi ezt meg. És nem bírtam tovább ölbe tett kézzel nézni ahogyan fogyatkozik az élő hitű emberek száma. Egy reggel amikor felébredtem, azt a dalt hallottam ami arról szól hogy készítsük el az Úr útját. Elhatároztam, hogy nem leszek többé megalkuvó és nem fogok hallgatni arról amiről beszélni kell, mindenáron.

Azt mondom ma nektek ne legyetek megalkuvók! Ne tűrjétek meg a bűnt az életetekben és magatok körül. Különösen azokat a dolgokat amelyekről világosan, biztosan tudjuk, hogy nem kedvesek Isten előtt mint például visszatérő személyes bűnök, káros szenvedélyek mint az alkoholizmus, cigaretta. Keresztények körében, azon belül egy Szentlélekben megújult ember életében aki személyesen megtapasztalta isten feltétel nélküli szeretetét és egy karizmatikus közösség tagja tűrhetetlen, hogy létezzenek ilyen dolgok.

Gal 5,19-21
1Kor 5,11-13

Tűrhetlen, hogy ne harcoljon ellenük, hanem megalkudjon velük. Harcoljatok, mert le lehet győzni a világot. Ezt mondja isten igéje, és ezt mondom én is mert megtapasztaltam. De aki nem harcol, az nem hisz. És aki nem hisz annak nem lesz élete.

„…” Jn 3, 16-21

Aki hisz annak örök élete van és Jézus megígérte, hogy feltámasztja azt az utolsó napon. Aki minden odaad érte annak százannyit ad itt a földön és ráadásul az örök életet. Amit szem nem látott, fül nem hallott és az emberi értelem fel sem foghatja azt készítette Isten azoknak akik szeretik őt. És akik ennek megfelelően élnek, mert amint a hit úgy a szeretet is halott tettek nélkül.
Ma van az üdvösség napja! Arra szeretnélek hívni titeket, hogy ma hozzatok egy döntést:

Nagyvárad, Perei László
2003.jan.8.