Jézus személyisége

Egy emberről szeretnék beszélni nektek, egy olyan emberről akit mind ismertek, de lehet, hogy nem eléggé ismertek. Egy olyan emberről van szó aki nagyon fontos szerepet játszott a történelemben, a szentírásban – a prófétak és az apostolok életében is. A következő szentírési rész alapján találjátok ki kiről van szó:

• „Aludttej és méz lesz tálpláléka míg meg nem tanulja elvetni a rosszat és a jót választani.” Iz 7,15.
• „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.”
Iz 11, 2-5

Gondolom mostmár tudjátok kiről van szó: Jézusról. Sokmindent tudunk róla, hogy miért jött, mit tett, de nem tudom mennyire ismerjük őt magát, mint személyt. Ezért most róla, a személyéről szeretnék beszélni és abban amit róla mondok, illetve a szentírási idézeteket hallva próbáljatok meg erre figyelni és megismerni, hogy milyen ember volt Jézus.

1. Az Ószövetségi jövendölések alapján

Képzeljetek el egy ilyen embert: Iz 11, 2-5: ”…” – mekkora szükség volt akkor és van szükség manapság is egy ilyen emberre!
De olvassuk tovább Jézus személyleírását:

„Nem kiált majd, s nem emeli fel a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.”
Iz 42, 1-4

Ezek elég egyszerű szavak, mégis nagyon nagy dolgokról beszélnek: egy szelíd, csendes embert mutatnak be, akire Isten olyan mértékben kiárasztotta a prófétai hivatás lelkét, hogy annyira hűségesen fáradozik az igazságért, hogy nem lankad el, nem veszti el a kedvét hanem mindennek ellenére beteljesíti hivatását.

“Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Iz 53, 2b-3

Az ószövetségi próféták Jézus Krisztust ellentétekkel teli embernek festik le: nem volt szép alakja, nem volt vonzó. Olyan ember aki tudja, hogy mi a szenvedés és aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat. El tudtok képzelni egy ilyen embert? És akin mégis, ennek ellenére az Úr lelke nyugszik, a Szentlélek ajándékainak a teljessége lakozik benne. Egy igazi lelki ember aki nem aszerint ítél amit lát és hall, hanem ismeri azt ami az emberek szívében lakozik és igazságot szolgáltat. Ajka leheletével elpusztítja a gonoszt azaz az igével, a szavával amit szól és mindezt csendben teszi - nem kiált majd, s nem emeli fel a hangját. Teljesen másképp viszonyul az emberekhez mint ami a megszokott volt: a gyengéket és a megfáradtakat nem pusztítja el, hanem megkönyörül rajtuk és új lehetőségeket tár eléjük. Ő maga pedig nem lankad el sem kedvét el nem veszti.

2. Az evangéliumok elbeszélése szerint

Most pedig nézzük meg milyennek mutatják be Jézust az evangéliumok. Próbáltam időrendi sorrendben kiemelni momentumokat Jézus életéből ti pedig próbáljatok meg elsősorban nem a tetteire figyelni, hanem azokon keresztül felismerni Jézus jellemét, természetét.

„A gyermek növekedett és erősödött, telve bölcsességgel és az Isten kegyelme volt vele.”
Lk 2, 47

Nagyon okos és bölcs volt, amikor még csak tizenkét éves volt, már akkor csodálkoztak az okosságán. Ez az okosság és bölcsesség pedig végigkíséri egész életén, láthatjuk amikor megfelel azoknak akik provokálják.

„Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: nekem van szükségem arra, hogy megkereszetlkedjem általad, és te jössz hozám? Jézus azonban ezt válaszolta neki: hagyd ezt most, mert így illik beteljesítenünk minden igazságot.”
Mt 3, 13-15

„Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék amit Izajás próféta mondott”
Mt 4, 12-14

Ebből a két részből világosan látszik, hogy mennyire fontos volt számára, hogy beteljesítse Isten szavát amelyet a próféták által mondott, életében végig jellemző volt az isten iránti engedelmesség. Ugyanebben az engedelmességben élve ment el a Lélektől vezetve a pusztába ahol negyven napig volt a vadállatokkal és közben a sátán kísértette. Elég keményen kezdődött az élete, nem? Gondolom elég kitartó és állhatatos volt ha negyven napig éhezett a pusztában egyedül.
Amikor visszatért az emberek közé akkor erőteljesen elkezdte hirdetni az örömhírt és Isten igazságát. Mindig nagyon nyíltan beszélt és nem az embereknek akart tetszeni:

„Mert mondom nektek: ha a ti igazságotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennzek országába.”
Mt 5, 20

Nagyon világosan beszélt és bátor volt, nem félt az emberek véleményétől. Emellett radikális volt és egyáltalán nem megalkuvó:

„Hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: Ne paráználkodj! Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már paráználkodott vele a szívében.” Mt 5, 27-28

Nem azt mondta: jól van na, nem annyira komolyan venni a dolgokat hiszen mindenki ezt csinálja, hanem még szorosabb határvonalat húzott a bűn elé.

„Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között. Eljutott a híre egész Szíriába és odavitték hozzá minazokat, akik rosszul voltak, akiket különféle betegségek és kínok gyötörtek, az ördögtől megszállotakat, holdkórósokat és bénákat, ő pedig meggyógyította őket. Nagy tömeg követte őt. ”
Mt 4, 23

Milyen tulajdonságokat vesztek észre ebből az idézetből? Egyszerű dolgokra gondoljatok. Bejárta egész Galileát – gyalog, tehát nem volt lusta ember. Közvetlen volt, nem a gazdagokkal és a vezetőkkel tárgyalt, hanem a nép körében volt és nem fordult el semmilyen betegtöl, akármilyen utálatosan is nézhetett ki az. És mert nagy tömeg követte őt valószínű, hogy híres ember volt. Egy buzgó és híres ember aki agódva intette és tanította az egyszerű embereket. A szentírás tanúsága szerint „A néptömegek pedig le voltak nyűgözve a tanításától.” – Mt 7, 28

Milyen volt még Jézus? Milyen tulajdonságokkal rendelkezett még?

„Jézus látta gondolataikat és így szólt: Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?”
Mt 9, 4

Mondhattak amit akartak Jézusnak, Ő úgy is tudta mi rejtőzik a szívük mélyén, hogy milyen emberek és mit akarnak valójában.

Egy másik nagyon érdekes jellemző:

„Amikor Jézus bement az előljáró házába és látta a fuvolásokat és a tolongó tömeget, így szólt: távozzatok! Nem halt meg a kislány, csak alszik. De azok kinevették. Mikor kiküldték a tömeget, ő bement, megfogta a lány kezét és a kislány fölkelt.”
Mt 9, 23-26

Elég bátor fellépés volt, nem gondoljátok? Jézusban nyoma sem vlt semmiféle félelemnek, kételkedésnek, tisztában volt vel, hogy ő kicsoda, miért van ott és irtózatosan magabiztosan lép fel. Ugyanezt a magabiztoságot figyelhetjük meg amikor jeruzsálembe értek: „Bement a templomba és kezdte kiűzni azokat aki adtak és vettek a templomban. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, s nem engedte meg, hogy valaki bármilyen edényt átvigyen a templomtéren.”
Mk 11, 15

Irgalmas volt és ugyanakkor irgalmatlan és radikális a bűnnel, a hamissággal és a képmutatással szemben.

Azután eljött egy nap, amikor „elindult és szokása szerint az olajfák hegyére ment, követték őt a tanítványok is… mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük és tlrdre borulva így imádkozott: Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd. Ekkor megjelent neki egy angyal az égből és megerősítette. Azután a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. A verejtéke olyan lett mint a földre hulló vér cseppjei.”
Lk 22, 39-44

Itt egy nagyon emberi Jézust ismerhetünk meg. Gondoljátok el, mi lehetett a bensőjében, ha a halállal tusakodva úgy imádkozott, hogy a verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei?

Földi élete végén egy olyan tulajdonságról tesz tanúságot, amely beragyogta egész személyiségét és nagyon meghatározta Jézust:

„Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponyahelynek neveztek, megfeszítették őt ott és vele együtt a gonosztevőket is…A megfeszített gonosztevők közül az egyik szidalmazta, a másik pedig így szólt: Jézus, emlékezz meg rólam mikor eljössz országodba. Ő azt felelte neki: Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban!”
Lk 23, 43

A tulajdonságok amelyket említettem az abszolút önzetlenség azaz szeretet amely még fenn a kereszten, haláltusája közben is dominált, még ott, amikor látszólag tehetetlen volt, még akkor is szeretettel és hatalommal lépett fel. Ez nagyon erőteljesen tükrözi, hogy Jézus mennyire megállíthatatlan volt. Bármi történt, bármit tettek vele, ő mindennek ellenére teljesítette küldetését: szeretett és megmentett.

Ilyen ember volt a názáreti Jézus Krisztus az isten Fia, aki szeretetből eljött közénk, „noha gazdag volt, értetek szegény lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.” – 2Kor 8,9. Amikor pedig elment akkor elküldte az ő lelkét amely által Isten győzelemre vezet minket. Jézus hatalmas, nagy kincs számunkra és van egy jó hír vele kapcsolatban: eljön a nap amikor visszajön az övéihez.


„Annak pedig akinek van hatalma bűn nélkül megőrizni titeket, s a mi urunk Jézus Krisztus eljövetelekor szeplőtelenül és boldog örömmel az ő dicsőségének színe elé állítani, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által legyen dicsőség és magasztalás, uralkodás és hatalom minden idő előtt, most és mindörökkön-örökké!
Júd 1, 24-25


Perei lászló

Nagyvárad, 2003 január 14