Személyes ima

A Személyes ima

Általános tudnivalók az imádságról – kivonat a Katolikus Egyház Katekizmusából


AZ IMAÉLET

Az Úr az egyes személyeket a Neki tetszõ úton és módon vezeti. Minden egyes hívõ szívének elhatározása és személyes imádságos kifejezései szerint válaszol Neki. A keresztény hagyomány azonban az imaéletnek három fõbb kifejezési formáját õrzi: a szóbeli imát (oratio vocalis), az elmélkedést (meditatio) és a szemlélõdõ imádságot (oratio contemplativa). Alapvetõ vonásuk közös: a szív összeszedettsége. Az Ige megõrzésére és Isten jelenlétében való megmaradásra irányuló éber figyelem miatt e három kifejezési forma az imaélet intenzív idõszaka.

2701 A szóbeli ima a keresztény élet nélkülözhetetlen eleme.
2703 Ez az igény megfelel egy isteni követelménynek is. Isten olyan imádókat keres, akik Lélekben és igazságban imádják Õt, következésképpen olyan imádságot vár, mely élettel teljes és a lélek mélységeibõl száll föl. Isten azonban a külsõ kifejezést is akarja, mely a testet összeköti a belsõ imádsággal, mert ez fejezi ki feléje azt a tökéletes meghajlást, amit joggal vár el tõlünk.
2704 Mivel a szóbeli ima kifelé irányul és így tökéletesen emberi, elsõsorban a közösség imádsága. De még a legbelsõbb ima sem hanyagolhatja el a szóbeli imát. Az ima azáltal válik belsõvé, hogy tudatára ébredünk Annak, "Akihez beszélünk". Így a szóbeli ima a szemlélõdõ imádság elsõ módja lesz.


2705 Az elmélkedés, meditáció elsõsorban keresés. A lélek próbálja megérteni, hogy miért és hogyan lehet keresztény módon élni annak érdekében, hogy magáévá tegye, amit az Úr kíván és válaszoljon rá. Ehhez figyelemre van szükség, ami fölött csak nehezen tudunk uralkodni. Általában könyveket használunk segítségül, melyek a keresztényeknek rendelkezésükre állnak: Szentírás, fõleg az evangéliumok, szentképek, a nap vagy az idõszak liturgikus szövegei, a lelkiélet atyáinak írásai, lelki irodalom, a teremtés és a történelem nagy könyve, Isten "mai napjának" lapja.
2708 Az elmélkedés fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Ez az összeszedettség szükséges a meggyõzõdéses hitbeli elmélyüléshez, a szív megtéréséhez és a Krisztust követõ akarat erõsödéséhez. A keresztény imádság szívesen elmélkedik "Krisztus misztériumairól", például a Szentírás elmélkedõ olvasásában (a lectio divinában) és a rózsafüzérben. Az imádkozás e gondolkodási formája nagyon értékes, de a keresztény imádságnak többre kell törekednie: Jézus szeretetének megismerésére és a vele való egyesülésre.
2723 Az elmélkedés imádságos keresés, mely fölhasználja a gondolkodást, a képzeletet, a lélek érzéseit és vágyait. Célja az elmélkedés tárgyának hittel való elsajátítása és életünk valóságával való összevetése.

2710 A szemlélõdõ ima idejének és idõtartamának megválasztása a szilárd akarattól függ, mely föltárja a szív rejtett dolgait. A szemlélõdõ ima nem akkor történik, amikor idõnk van rá: idõt szakítunk arra, hogy az Úrral legyünk azzal a szilárd elhatározással, hogy nem hagyjuk abba, bármilyen próbatétel és szárazság is kísérje a találkozót. Elmélkedni nem mindig lehet, de mindig be lehet lépni a szemlélõdõ imába, egészségi és érzelmi állapotunktól, munkakörülményeinktõl függetlenül. Szegénységben és hitben a szív a keresés és a találkozás helye.
2711 A szemlélõdõ imába belépés hasonlít a szentmise kezdetéhez: a Szentlélek indítására "összegyûjtjük" a szívünket és egész lényünket, tudatosan vagyunk jelen az Úr lakásában, ami mi magunk vagyunk, és fölébresztjük a hitet, hogy belépjünk Annak jelenlétébe, aki vár ránk. Levetjük álarcainkat, és szívünket újra a minket szeretõ Úr felé fordítjuk, hogy átadjuk neki magunkat, mint áldozati adományt, melynek meg kell tisztulnia és át kell változnia.
2712 A szemlélõdõ ima Isten gyermekének imádsága; a bûnösé, aki bocsánatot nyert, és kész befogadni a szeretetet, amellyel szeretik, és még nagyobb szeretettel akarja viszonozni azt. De tudja, hogy szeretete mint viszonzás nem más, mint az a szeretet, melyet a Szentlélek áraszt a szívébe. Mert minden kegyelem Istentõl. A szemlélõdõ ima alázatos és szegény odaadás az Atya szeretõ akaratának, egyre mélyebb egységben az Õ szeretett Fiával.
2713 Így a szemlélõdõ ima az imádság misztériumának legegyszerûbb kifejezõdése. A szemlélõdõ ima ajándék és kegyelem; csak alázatban és szegénységben lehet megkapni. A szemlélõdõ ima szövetség kapcsolata, melyet Isten a szívünk mélyén kötött velünk. A szemlélõdõ ima kommunió: benne a Szentháromság az embert, Isten képmását átalakítja a maga "hasonlatosságára".
2714 A szemlélõdõ ima az imádság kiemelkedõen intenzív ideje. A szemlélõdõ imában az Atya a Szentlélek által erõsít meg belsõ emberré, hogy a hit által Krisztus lakjék a szívünkben és a szeretetben verjünk gyökeret és alapozódjunk meg.
2715 A szemlélõdõ ima a hit Jézusra szegezett tekintete. "Én Õt nézem, Õ meg engem néz", mondta a tabernákulum elõtt imádkozó ars-i parasztember kora szent plébánosának. Ez a ráfigyelés lemondás "önmagamról". Az Õ tekintete tisztítja a szívet. Jézus tekintetének fénye megvilágosítja szívünk "szemét"; megtanít arra, hogy mindent az Õ igazságának és emberek iránti együttérzésének fényében lássunk. A szemlélõdõ ima Krisztus életének misztériumaiban kezdõdik. Így tanulja meg az "Úr belsõ ismeretét", hogy jobban szeresse és kövesse Õt.
2716 A szemlélõdõ ima Isten Igéjének meghallása. Ez a meghallás egyáltalán nem passzív, hanem a hit engedelmessége, a szolga föltétlen szófogadása és a gyermek szeretõ odasimulása. Részesedés a szolgává lett Fiú "Amen"-jében, és az Õ alázatos szolgálóleányának "fiat"-jában.
2717 A szemlélõdõ imádság csöndes hallgatás, "az eljövendõ világ szimbóluma "vagy "a hallgatag szeretet beszéde" .A szemlélõdõ imádságban a szavak nem beszélgetést jelentenek, hanem olyanok, mint a rõzse, mely a szeretet tüzét táplálja. E csöndben, mely a "külsõ ember" számára elviselhetetlen, az Atya elmondja nekünk az Õ megtestesült, szenvedõ, meghalt és föltámasztott Igéjét, és a Lélek Jézus fiúi imájának részeseivé tesz.
2724 A szemlélõdõ ima az imádság misztériumának egyszerû kifejezõdése. A hit tekintetének Jézusra szegezése, Isten Igéjének meghallása, hallgatag szeretet. Kapcsolatot hoz létre Krisztus imádságával, amennyiben misztériumában részesít bennünket.


AZ IMÁDSÁG KÜZDELME

2725 Az imádság a kegyelem ajándéka, és részünkrõl határozott válasz. Mindig fáradozást igényel. Az Ószövetség nagy imádkozói Krisztus elõtt, miként Isten Anyja és a szentek is, tanítják Jézussal együtt: az imádság küzdelem. Ki ellen? Önmagunk és a Kísértõ ármánykodásai ellen, aki mindent elkövet, hogy az embert az imádságtól, az Istennel való egyesüléstõl visszatartsa. Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik. Aki nem kész állandóan arra, hogy Krisztus Lelkében cselekedjék, az nem tud rendszeresen az Õ nevében imádkozni. A keresztény ember új életének "lelki harca" nem választható el az imádság küzdelmétõl.
2726 Az imádság küzdelmében szembe kell néznünk mind önmagunkban, mind a környezetünkben az imádságról vallott téves fölfogásokkal. Egyesek az imádságban csupán pszichológiai folyamatot látnak, mások próbálkozást az összeszedettségre egyfajta belsõ mentális üresség elérése végett. Ismét mások az imádságot rituális cselekményekre és szavakra szûkítik le. Sok keresztény az imádságban öntudatlanul is olyan foglalatosságot lát, amely nem egyeztethetõ össze egyéb teendõivel: nincs rá ideje. Akik pedig az imádságban Istent keresik, hamar kedvüket vesztik, mert nem tudják, hogy az imádság nemcsak tõlük való, hanem a Szentlélektõl is.
A konklúzió mindig ugyanaz: minek imádkozni?! Ezen akadályok leküzdéséért alázatosan, bizalommal és kitartóan kell harcolnunk.

2729 Imádságunk megszokott nehézsége a szórakozottság.
Üldözõbe venni az elme elszórakozásait egyértelmû a csapdájukba eséssel, ugyanis elegendõ lenne visszatérnünk a szívünkbe: a lélek elszórakozása föltárja ugyanis, hogy mihez kötõdünk, és ennek alázatos tudatosítása Isten színe elõtt növelni tudja az Iránta való szeretetünket, teljesen fölajánlván neki a szívünket, hogy Õ tisztítsa meg. Itt harc folyik, az Úr választása, akinek szolgálnunk kell.
2731 A másik nehézség, fõleg azok számára, akik igazán imádkozni akarnak, a szárazság, amely része annak az imádságnak, melyben a szív kifosztott, nem érzi a gondolatok, emlékezések és a lelki érzések ízét sem. Ez a tiszta hit ideje, mely hûségesen Jézussal marad a halálfélelemben és a sírban. Ha a búzaszem "meghal, bõ termést hoz" (Jn 12,24). Ha a szárazság gyökértelenségbõl fakad, mert az ige sziklás talajra hullott, a harc a megtérésért folyik.


AZ IMÁDSÁG KÍSÉRTÉSEI

2732 A leggyakoribb és legrejtettebb kísértés a kicsinyhitûségünk. Ez nem annyira a nyilvánvaló hitetlenségben, mint a tényleges rangsorolásban fejezõdik ki. Amikor imádkozni kezdünk, ezer sürgetõnek vélt teendõ és gond tûnik fontosabbnak; ez ismét a szív igazságának és szeretete mértékének ideje. Néha úgy fordulunk az Úrhoz, mint végsõ menedékhez; de vajon valóban hisszük ezt? Olykor az Urat szövetségesként vesszük magunk mellé, de a szívünk még mindig erõszakos marad. Ezekben az esetekben a kicsinyhitûségünk megmutatja, hogy még nincs a szívünkben az alázatos készség: "Nálam nélkül semmit sem tehettek" (Jn 15,5).
2733 Egy további kísértés, melynek az erõszakosság nyit ajtót, a lelki restség (acedia). A lelki élet atyái ezen lelki restségen bizonyos lelki depressziót értenek, ami az aszkézis lanyhulásával, az éberség csökkenésével és a szív hanyagságával jár. "A lélek kész, de a test erõtlen" (Mt 26,41). Minél magasabbról zuhan le valaki, a rossz annál jobban megsebzi. A lélek fájdalmas elkedvetlenedése az erõszakosság másik oldala. Aki alázatos, nem csodálkozik nyomorúságán, sõt ez nagyobb bizalmat ébreszt benne és erõssé teszi az állhatatosságban.

2734 A gyermeki bizalom szorongatással tétetik próbára, és abban igazolódik. A fõ nehézség a kérõ imádsággal, az önmagunkért vagy másokért való közbenjárással kapcsolatos. Egyesek abba is hagyják az imádságot, mivel úgy gondolják, hogy kérésük nem talál meghallgatásra. Itt két kérdés merül föl: Miért gondoljuk, hogy kérésünk nem talál meghallgatásra? Hogyan talál meghallgatásra, hogyan "hatékony" imádságunk?
2735 Mindenekelõtt egy ténymegállapításnak meg kellene döbbentenie minket. Amikor Istent dicsérjük vagy jótéteményeiért általában hálát adunk, alig törõdünk azzal, hogy vajon imádságunk tetszik-e Neki. Ezzel szemben mi elvárjuk, hogy lássuk kérésünk eredményét. Vajon milyen az istenkép, amely imádságunkat indítja: egy fölhasználandó eszköz vagy a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja?
"Ne akard mindjárt birtokba venni azt, amit kérsz; nagyon sok jót akar adni neked, ha kitartasz az imádságban."
Isten "edzeni akarja vágyakozásunkat az imádságokban, hogy befogadhassuk azt, amit készít számunkra."

2738 Az imádság üdvtörténetben adott kinyilatkoztatása arra tanít, hogy a hit Isten történelmi tevékenységére támaszkodik. A gyermeki bizalmat leginkább ébresztõ tevékenysége: Fiának szenvedése és föltámadása. A keresztény imádság együttmûködés az Õ gondviselésével, az emberekre vonatkozó, szeretetteljes tervével.
Ha a mi imádságunk bizalommal és gyermeki merészségével egyesül Jézus imádságával, mindent elnyerünk, amit az Õ nevében kérünk, és még többet, mint ezt vagy azt a dolgot: magát a Szentlelket, aki minden adomány foglalata.
2744 Az imádság életszükséglet. Az ellentétbõl való bizonyítás nem kevésbé meggyõzõ: ha nem hagyjuk magunkat a Lélek által vezetni, ismét visszaesünk a bûn szolgaságába. Hogyan lehet a Szentlélek "a mi életünk", ha a szívünk távol van tõle?
"Páratlan dolog az imádság; ez az, ami a lehetetlent lehetõvé, a nehezet könnyûvé teszi (...). Lehetetlen, hogy az imádkozó ember (...) bûnbeessék." (Aranyszájú szent János)

2745 A keresztény imádság és a keresztény élet elválaszthatatlan egymástól. Mert ugyanarról a szeretetrõl és ugyanarról a szeretetbõl fakadó lemondásról van szó. Ugyanarról a gyermeki és szeretõ igazodásról az Atya szeretetõ tervéhez; ugyanarról az átalakító egységrõl a Szentlélekben, aki egyre inkább hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz; ugyanarról a minden ember iránti szeretetrõl, arról a szeretetrõl, amellyel Jézus szeretett minket. "Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Ez az én parancsom: Szeressétek egymást!" (Jn 15,16--17)
2750 Az Úr Jézus szent Nevébe behatolva tudjuk fölfogni belülrõl az imádságot, amelyre Õ tanít minket: "Miatyánk!" Papi imája belülrõl sugallja az "Atya-imádság" nagy kéréseit: a törõdést az Atya Nevével, az Õ országáért (dicsõségéért) égõ buzgóságot, az Atya akaratának, üdvözítõ tervének teljesítését és a gonosztól való szabadítást.
2751 Végül ebben az imádságban nyilatkoztatja ki és adja nekünk Jézus az Atya és a Fiú elválaszthatatlan "ismeretét, "ami maga az imádságos élet misztériuma.


Összefoglalás
2752 Az imádság törekvést tételez föl és harcot önmagunk és a Kísértõ cselvetései ellen. Az imádság harca elválaszthatatlan a "lelki harctól", mely szükséges ahhoz, hogy állandó jelleggel Krisztus Lelke szerint cselekedjünk. Mindegyikünk úgy imádkozik, ahogy él, mert mindegyikünk úgy él, ahogy imádkozik.
2753 Az imádság harcában szembe kell szállnunk a téves ima-fölfogásokkal, a különbözõ gondolkodási irányzatokkal és ellenkezõ tapasztalatainkkal. E kísértésekre, melyek kétségbe vonják az imádság hasznát, sõt lehetõségét is, alázattal, bizalommal és állhatatossággal kell válaszolnunk.
2754 Az imádság végzése közben a fõ nehézség a lélek elszórakozása és a szárazság. Gyógyszere a hitben, a megtérésben és a szív virrasztásában van.
2755 Két gyakori kísértés fenyegeti az imádságot: a kicsinyhitûség és a lelki restség, ami az aszkézist lazító és elkedvetlenedéshez vezetõ lelki depresszió.
2756 Próbára tétetik a gyermeki bizalom, amikor úgy érezzük, hogy nem mindig találunk meghallgatásra. Az evangélium arra késztet, hogy vizsgáljuk meg, vajon imádságunk megegyezik-e a Lélek vágyával?
2757 "Szünet nélkül imádkozzzatok" (1Tesz 5,17). Mindig lehet imádkozni. Az ima életszükséglet is. Az imádság és a keresztény élet elválaszthatatlan egymástól.





Programjavaslat személyes imaidőre

1. Hálaadás:
2638 Mint a kérõ imádságban, a hálaadó imádságban is bármilyen esemény és bármilyen szükséglet fölajánlható. Szent Pál levelei gyakran kezdõdnek és fejezõdnek be hálaadással, és az Úr Jézus mindig jelen van ebben. "Adjatok hálát mindenért, hiszen Isten ezt kívánja tõletek, akik az Õ Jézus Krisztusához tartoztok" (1Tesz 5,18). "Legyetek kitartók és éberek az imádságban és a hálaadásban" (Kol 4,2).
2648 Bármiféle öröm és fájdalom, bármely esemény és szükséglet tárgya lehet a hálaadásnak, mely részese Krisztus hálaadásának és be kell töltenie az egész életet: "Adjatok hálát mindenért" (1Tesz 5,18).
(részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából)
- hálát adok mindazért amivel kapcsolatban hála és öröm van a szívemben: fizikai, lelki és szellemi javaimért, értékeimért. Megvizsgálom mi az amivel bármilyen téren rendekezem (képességek, tehetségek, egészség, család, barátok, testvérek, rendes és rendkívüli kegyelmi ajándékok, előttem álló lehetőségek és esélyek…) és hálát adok érte Istennek.

2. Terhek letétele: - „Jöjjetek hozzám mindnyájan akik megfáradtatok és az élet terhét hordozzátok és én felüdítelek titeket!”
Az Úr elé viszem mindazt ami bánt, zavar, foglalkoztat, ami fáj. Nem imádkozom értük, csak elmondom Istennek és megpróbálok szabaddá válni terhüktől tudatosítva azt, hogy ha Istenre bízom gondjaimat akkor minden bizonnyal gondja lesz rájuk. Lemondok az önsajnálatról és hagyom, hogy Jézus valóban megkönnyítse terheimet.

3. Lelkiismeretvizsgálat –öndiagnózis: Részletesen elmondom Istennek a helyzetemet, immár nem csak a próblémákra korlátozódva, hanem egész állapotomat, érzéseimet, vágyaimat, legmélyebb gondolataimat, terveimet mindent ami bennem van. Előtérbe helyezem azokat a dolgokat amelyek gátolnak felé és ezzel párhuzamosan őszintén megvizsgálom belső állapotomat, azt, hogy Jézus hol van az életemben és megpróbálok a szemébe nézni. Megvizsgálom, hogy kedves-e Isten előtt az életem és mi az amit elrejtenék előle? Lelkiismeretvizsgálatomat kiterjesztem a gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással elkövetett bűnökre egyaránt amelyekkel közvetlenül vagy indirekt módon vétkeztem Isten, az embertársaim vagy önmagam ellen. Figyelmet szentelek arra, hogy mi motivált engem bűneim elkövetésekor. Amokir felismerésre jutok akkor megteszem a szükséges lépéseket azaz:
• Ha van bűnbánat a szívemben az elkövetett dolog iránt akkor bűnbánatot tartok, lemondok arról a bűnről és ellene fordulok most és a jövőre nézve is (ha szükséges akkor használható szabadító imádság). A szántóföldbe rejtett kincsért végleg lemondok a bűnről és a szentség útja mellett döntök.
• Ha nincs bűnbánat a szívemben akkor bűnbánatot tartok azért mert nem bánom bűnömet, megvizsgálom a bűn elkövetésekor engem mozgató motivációimat és irgalomért, kegyelemért könyörögve megpróbálom felszítani szívemben a bűnbánatot és a vágyat a megtérésre. Ha saját szavaim nem bizonyulnak elegendőnek akkor elimádkozok egy pár litániát míg eljutok az őszinte bűnbánatra majd a fenti pontnál leírt módon folytatom a megtérést.

4. Küldetésem tudatosítása: Röviden megvizsgálom, tudatosítom, hogy mi a küldetésem. Ha a személyes, speciális küldetésemet még nem ismerem, illetve csak részlegesen, akkor az általános kereszteny küldetésemet tudatosítom illetve azt amennyit ismerek speciális küldetésemből. Hálát adok érte, megvizsgálom, hogy annak fényében mit kéne tegyek és imádkozom, hogy az Úr szóljon hozzám ezirányban is.

5. Szentírás olvasás a Lectio Divina módszer segítségével: amely 1500 éves, Szent Benedektől származó személyes szentírásolvasási módszer. A módszer leírása:
a) Lectio (olvasás): kiválasztok egy szentírási részt amelyet a Szentlélekre figyelve lassan olvasni kezdek adíg amíg egy szó vagy egy kifejezés kiemelkedik a többi közül, addig amíg megtalálom azt a részt amely által úgy érzem, hogy Isten valamit akar nekem mondani.
b) Oratio (imádkozás): elmélkedve és részletesen kielemezve átimádkozom az elolvasott részt, imádkozom, hogy rajtam beteljesedjen, majd csendben maradok.
c) Meditatio (elmélkedés): Uram mit akarsz ezzel mondani nekem? Csendben figyelek az Úr hangjára.
c) Contemplatio (szemlélődés):
A szemlélõdõ ima azt keresi, "akit szeret a lelkem" (Én 1,7): Jézust -- és benne az Atyát -- keresi, mert a szeretet kezdete mindig az utána való vágyakozás; és tiszta hittel keresi Õt, azzal a hittel, amelynek hatására Belõle megszületünk és Benne élünk. A szemlélõdõ imádságban is elmélkedhet még az ember, de a tekintet már az Úrra irányul.
2715 A szemlélõdõ ima a hit Jézusra szegezett tekintete. "Én Õt nézem, Õ meg engem néz", mondta a tabernákulum elõtt imádkozó ars-i parasztember kora szent plébánosának. Ez a ráfigyelés lemondás "önmagamról". Az Õ tekintete tisztítja a szívet. Jézus tekintetének fénye megvilágosítja szívünk "szemét"; megtanít arra, hogy mindent az Õ igazságának és emberek iránti együttérzésének fényében lássunk. A szemlélõdõ ima Krisztus életének misztériumaiban kezdõdik. Így tanulja meg az "Úr belsõ ismeretét", hogy jobban szeresse és kövesse Õt.
- gyönyörködöm abban amit Isten feltár előttem és engedem, hogy hasson rám. A Szentírás-olvasás után még szemlélhetem Jézust és csendben az ő jelenlétében imádhatom őt.

6. Dicsőítés:
2639 A dicséret az az imaforma, mely egész közvetlenül Istennek ismeri el Istent. Önmaga miatt énekel Neki, dicsõíti Õt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Õ VAN. Részesedik a tisztaszívûek boldogságában, akik a hitben szeretik Õt, még mielõtt a dicsõségben látnák. A dicséret által a Lélek társul a lelkünkhöz, és tanúsítja, hogy Isten gyermekei vagyunk; tanúságot tesz az egyetlen Fiúról, akiben gyermekké fogadtattunk, s aki által dicsõítjük az Atyát. A dicséret összefogja a többi imaformát és elvezeti ahhoz, aki forrásuk és céljuk: "az egy Istenhez, az Atyához. Tõle származik minden, és mi Õérte élünk." (1Kor 8,6)
Miként az Újszövetség sugalmazott írói, az elsõ keresztény közösségek is újraolvassák a Zsoltárok könyvét, Krisztus misztériumát énekelvén benne. A Lélek újdonságában himnuszokat és énekeket is költenek, azokból a hallatlan dolgokból kiindulva, melyet Isten a Fiában valósított meg: megtestesülésébõl, halált legyõzõ halálából, föltámadásából és a mennybemenetelébõl.
Azoknak a dolgoknak a kinyilatkoztatását, melyeknek "hamarosan meg kell történniük", az Apokalipszist, a mennyei liturgia énekei és a "tanúk" (vértanúk) közbenjárása közli. A próféták és a szentek, mindazok, akiket a földön a Jézus tanúsága miatt öltek meg, azok mérhetetlen sokasága, akik a nagy szorongatásból jöttek és megelõztek minket az országban, a Trónon ülõ és a Bárány dicsõsége dicséretét éneklik. Közösségben õvelük a földi Egyház is ezeket az énekeket énekli a hitben és a szorongatásban. A kérésben és közbenjárásban a hit minden remény ellenére remél és ad hálát a "világosság Atyjának", akitõl minden tökéletes ajándék alászáll. Így a hit tiszta dicséret.
2649 A teljesen önzetlen dicsérõ imádság Istennek szól; neki énekel önmaga miatt, dicsõíti Õt, nem azért, amit tesz, hanem, mert Õ VAN.
(részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából)
- örömteli szívvel hálát adok Istennek és magasztalom az Ő szent nevét.

7. Könyörgések-közbenjárás:.

A kérõ imádsággal kifejezzük, hogy tudatában vagyunk Istenhez fûzõdõ kapcsolatunknak: mint teremtmények nem önmagunktõl eredünk, sem a nehézségeknek nem vagyunk urai, és nem vagyunk önmagunk végsõ célja sem, sõt amikor vétkezünk, mint keresztények tudjuk, hogy elfordulunk Atyánktól. A kérés már bizonyos visszatérés Õhozzá.
Az Egyház imádságát a remény már a föltámadt Krisztushoz köti, jóllehet még a várakozás állapotában vagyunk és naponta meg kell térnünk. A keresztény kérés más mélységbõl fakad, abból, melyet Szent Pál sóhajtozásnak nevez. E sóhajtozás a teremtésé, mely "sóhajtozik és vajúdik" (Róm 8,22), de a miénk is, akik "várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását, reményben ugyanis már üdvözültünk " (Róm 8,23--24), végül magának a Szentléleknek elmondhatatlan sóhajtozásai, aki "segíti gyöngeségünket, mert mi még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk" (Róm 8,26).
2632 A keresztény kérés középpontja a Jézus tanítása szerint eljövendõ ország keresése és vágya. A kéréseknek rangsora van: az elsõ az ország, ezt követi mindaz, ami szükséges a fogadásához és az eljövetelében való együttmûködéshez.
2646 A kérõ imádság tárgya a bûnbocsánat, az Ország keresése és minden igaz szükséglet.
2634 A közbenjárás olyan kérõ imádság, mely hasonlóvá tesz bennünket Jézus imádságához. Õ az egyetlen közbenjáró az Atyánál minden ember, de különösen a bûnösök érdekében.
A közbenjárásban, aki imádkozik, "nem a maga javát keresi, hanem a másokét" (Fil 2,4), olyannyira, hogy még azokért is imádkozik, akik neki rosszat tesznek.
2647 A közbenjárás másokért elõterjesztett kérés. Nem ismer határokat, és az ellenségekre is kiterjed.
(részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából)
- imádkozom azért, hogy beteljesedjen amit az Úr hozzám szólt, vállalva a közreműjödést a kegyelemmel, imádkozom küldetésem teljesítéséért és sikeréért. Életszentségemért és példás életemért amellyel Isten szeretetét tükrözöm és tartóra tett lámpásként világítok. Imádkozok minden személyes fizikai, testi, lelki, értelmi és érzelmi szükségletemért (ha kell akár szabadítóima formájában). Imádkozom Krisztus Testéért minden szinten (pápa, püspökök, papok, közösség, hívek). Imádkozom egyenként testvéreimért akikkel egy közösségbe tartozom illetve általánosan azokért akikkel egy a hitünk és egy úton járva ugyanazt a harcot vívjuk. Imádkozom családomért, barátaimért és azokért akik kérték, hogy imádkozzak értük valamint egyéb szándékokra.

8. Bizalomteljes hálaadás: tudva, hogy Isten meghallgatta amit hittel kértem tőle.


Összeállította

Perei László

Nagyvárad, 2003 január 30