Félelmek

Több dolog is van, ami befolyásolja a döntéseinket, a közérzetünket, a kapcsolatainkat, az életünket. Az egyik ilyen dolog, ami erős befolyással bír, bár sokszor ezt észre sem vesszük, vagy csak egyszerűen elfogadjuk, az a félelem. Lehet, hogy ha egyszerűen megkérdeznek, hogy te mitől félsz, akkor azt mondod, hogy te nem félsz semmitől. Ha azonban őszintén magadba nézel, felteszed a megfelelő kérdéseket és őszintén válaszolsz rájuk, akkor valószínű, hogy több dolgot is fogsz találni, amitől félsz, illetve lehet, hogy van több olyan területet is az életedben, ahol erős félelmek vannak, amelyek nagy hatással vannak az adott területekre.

A félelmeinkkel szemben legtöbbször két hozzáállásunk van:

-         nem vesszük tudomásul, nem valljuk be – pl. félek a magasságtól, de úgy teszek, mintha nem félnék, ha úgy adódik inkább kockáztatok és félek

Ebben az esetben kétesélyes a dolog, mivel a félelem bevállalásával lehetőségünk van jó vagy rossz tapasztalatokat szerezni. A jó tapasztalatok csökkenthetik a félelmet, a rossz tapasztalatok viszont fokozhatják, erősíthetik a félelmet.

-         tudomásul vesszük és utána igazítjuk az életünket – pl. félek a magasságtól, ezért kerülöm a magas helyeket

Ebben az esetben a félelem mindenképp megmarad, csak megpróbáljuk elkerülni a megtapasztalását és csak indirekt hatása van ránk. A félelem mindkét esetben megmarad és hatással van ránk.

A félelem hatásai:

-         rossz közérzetet, nyugtalanságot okoz

-         korlátozza a szabadságodat

-         korlátozza a lehetőségeidet

-         befolyásol a döntéseidben

-         elveszi a békességedet és örömödet

-         rombolja az önértékelésedet

-         csalódást okoz

-         bűnbe vezet

-         elősegíti más rossz érzések és állapotok kialakulását: szégyen, kétségbeesés, bátortalanság, bizonytalanság, harag, szenvedés…

Alapvetően minden embernek vannak félelmei. Azok a félelmek, amelyek miatt nem változtatsz az életeden, a döntéseiden és nem okoznak neked problémát, azok a normális kereten belül vannak és elfogadhatóak. Legtöbb embernek viszont olyan erős félelmei vannak, hogy azok befolyásolják őket, az életük menetét és a döntéseiket – ezek nem így kéne, hogy legyenek, ezek már problémát okozó, rendellenes félelmek.

 Általában a félelmek tekintetében mindegy, hogy valaki hívő vagy nem, megtért, vagy nem. Azért mindegy, mert mindkét kategóriába tartozó embereknek lehetnek félelmeik. Viszont mégsem mindegy, hogy melyik csoportba tartozol, mert a világtól való fokozatos elszakadás és az Istenhez való fokozatos közelebb kerülés többek között eredményezi a félelmek fokozatos eltűnését. A kisebb félelmek automatikusan eltűnhetnek, amint a megtérés elmélyül, a nagyobb félelmek azonban sokszor megmaradnak. Sőt a hívő embernek lehetnek specifikusan a hithez tartozó félelmei is:

-         félelem a hitéletben való kudarctól

-         félelem az őszinteségtől

-         félelem a feladatoktól, szolgálattól

-         félelem a nyilvános beszédtől, hangos imától

-         félelem a Szentlélek ajándékaitól

-         félelem a szentségtől

-         félelem az Istentől

-         félelem a bűnökért való büntetéstől

-         félelem a ráhagyatkozástól

-         félelem a hittel járó kockázatok miatt

Azok a félelmek, amelyek normális, elfogadható félelmek, egészséges mértékben jó hatással is lehetnek. Pl. egy nyilvános tanítás, fellépés előtt félek, hogy nem tudom jól elmondani, amit akarok, félek, hogy butaságot mondok, megszégyenülök. Ha ez normális szinten van, akkor ezek a félelmek nem tántorítanak vissza, hanem imára buzdítanak, arra ösztönöznek, hogy nagyon jól készüljek fel, bátorodjak fel, erősítsem meg az Úrba vetett bizalmamat, szítsam fel magamban a hitet és bátran álljak ki hirdetni az Úr igazságát. Ha a félelem erős és helytelenül viszonyulok, akkor egyszerűen nem vállalom el a szolgálatot, visszahúzódok és a jövőben is kerülni fogom a nyilvános fellépéseket.

A félelem szintjei és fajtái:

-         az egészséges félelem, amely óvatosságra int, tiszteletre, elővigyázatosságra. Az azonban, hogy nem félsz, vagy nincsenek túlzott félelmeid nem szabad, hogy vakmerőségre vagy gondatlanságba vezessenek.

„Az ördög ezután a Szentvárosba, a templomépület párkányára állította. „Ha Isten fia vagy, mondta, vesd le magadat! Írva van: Angyalainak parancsolt felőled. Tenyerükön fognak hordozni téged, Hogy kőbe ne üssed lábadat.” Jézus így felelt: „Írva van az is: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” - Mt 4, 5-7

Jézus biztosan nem félt, mert tudta, hogy az Atya vigyáz rá, de ugyanakkor ez nem vezette vakmerőségbe. Tisztában volt a magasság veszélyével, a leugrás természetes, normális veszélyével és következményeivel, hiszen, mint emberre, rá is vonatkozott a gravitáció törvénye és a sérülések veszélye. Ezért annak ellenére, hogy nem ijedt meg a magasságtól, azért józanul viszonyult hozzá és elutasította a félelem nélküli leugrást, ami egyenlő lett volna az istenkísértéssel.

-         negatív félelmek és azok szintjei, fokozatai:

o   attól tartok – példa: attól tartok, hogy nem fog sikerülni, de azért megpróbálom

o   félek – példa: eléggé félek, hogy nem fog sikerülni, nem tudom, megpróbáljam azért?

o   rettegek – rettegek: borzasztóan rettegek a kudarctól, biztos, hogy nem fogom megpróbálni!

A negatív, túlzott félelmeket megkülönböztethetjük időbeli megjelenésük szerint is:

-         vannak állandó félelmek – pl. zárt helytől, állatoktól – ezek mindig jelen vannak az illető életében, de csak akkor aktiválódnak, amikor megjelenik a félelem kiváltó alanya

-         vannak időszakos félelmek, amelyek sajátos dolgokhoz kapcsolódnak – pl. félsz elmondani valamit, mert félsz a következményektől – ez egy egyedi szituáció, ami nem sokszor fordul elő az illető életében

A félelem struktúrája

A félelem több összetevőből áll, a legfelső szintű rész az a félelem érzése. Ez az, ami hatással van ránk, ez befolyásol minket.

A következő szint az érzés mögött található, éspedig a félelem alanya, azaz amitől félünk. Pl. víztől, magasságtól, szerepléstől, stb. ez mindig nyilvánvaló számunkra, mindig pontosan tudjuk, hogy mitől félünk, vagyis a félelem érzése milyen dologhoz kapcsolódik, mi váltja azt ki.

A félelem érzésén és alanyán, tárgyán kívül van egy egészen mélyen rejlő része a félelemnek, a félelem oka vagy gyökere. Ez az oka annak, hogy a félelem alanya kiváltja bennünk a félelem érzését. Pl. azért félünk a víztől, mert egy alkalommal majdnem belefulladtunk a vízbe és az óta víz közelében félelem érzése tölt el. Sokszor a félelem gyökere olyan mélyen van, hogy nem is tudunk róla, nem ismerjük, nem is érdekel minket, csak a félelem érzése és az alanya nyilvánvaló számunkra. Ennek ellenére a félelem oka vagy gyökere nagyon fontos mivel ennek beazonosítása sokat segíthet a félelemből való kigyógyulásban.

A félelmek gyökerei vagy okai a következő fajtájúak lehetnek:

-         egy múltbeli rossz tapasztalattal kapcsolatos okok (megharapott egy kutya ezért félek a kutyáktól)

-         információk hiánya – félsz attól, amit nem ismersz

-         helytelen látásmód vagy viszonyulással kapcsolatos okok (azt gondolom, hogy minden kutya meg fog harapni, vagy más példa: Istent szigorúnak és távolinak gondolom, ezért félek hibát elkövetni a lelki életben, nehogy megbüntessen, ezért inkább nem csinálok semmit.)

-         lelki sérülésekkel kapcsolatos okok: félek a szerepléstől, bár a múltban nem volt szerepléssel kapcsolatos rossz tapasztalatom, de kisebbrendűségi komplexusom van, ebből fakad a félelmem

Mit mond a szentírás a félelemről, mit gondol Isten a félelmekről?

„megszabadított ellenségeinktől… hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján.” - Lk 1, 71a. 74

„A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.” - 1Jn 4, 18

„Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!” - Róm 8, 15

A fenti igék alapján megkülönböztetünk a félelemmel kapcsolatos és a félelemmel ellentétes dolgokat.

Az első ige mondanivalója:

„ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül…” – tehát a félelem az ellenséggel és a rabsággal kapcsolatos, olyan formában, hogy a rabság félelemmel jár, vagy ahol félelmek vannak, ott lehet, hogy rabságok is vannak, korlátozások, amint láttuk a félelem hatásainál, hogy a félelem egyik hatása a szabadság korlátozása, mivel a félelem miatt bizonyos dolgokra nincs szabadságod. Ugyanakkor a rabság az ellenséggel, a sátánnal is kapcsolatos, tehát a félelem is kapcsolatos vele. A sátán a félelmek által hatást tud ránk kifejteni, el tud távolítani dolgoktól. meg tud fosztani lehetőségektől. Ha megengedjük a félelmet, akkor megengedjük a gonosz lélek tevékenységét, mivel a félelem az ellenség egyik erőteljes fegyvere, amivel manipulálhatja és befolyásolhatja az embereket. Van olyan gonosz lélek, akinek ez a specialitása és fő feladata – azzal foglalkozik, hogy beültessen félelmeket, táplálja és fenntartsa azokat, felnagyítsa és fokozza a félelem érzését és manipuláljon a félelem által. A félelem lelke akkor tud erőteljesen működni, ha az életedben van egy nyitott ajtó az ellenség számára. Például egy téves meggyőződés, egy elfogadott hazugság vagy egy elfogadott, megtűrt bűn.

„…szentségben és igazságban színe előtt…” – a félelemmel és az előbb említett hozzá tartozó dolgokkal ellentétben áll a szentség, az igazság és az Isten színe előtt való élet. Ebből következik, hogy a szentség elfojtja, legyőzi a félelmeket, a bűn viszont elősegíti a félelmeket. Ez azért is van, mert a szentség és az Isten színe előtti élet egy olyan bizalomra épül, amely kizárja a félelmet, ami egy Istennel szembeni bizalmatlanságra épül. A kettő együtt nem lehetséges, tehát aki szentségben él, annak erős a bizalma és nem fél, mert bízik az Úrban, aki mindenek felett áll és mindent megtehet, mindentől megvédhet; aki viszont bűnben él, az egyben bizalmatlanságban is él, ami miatt könnyen kialakulnak erős félelmek az életében.

A második elem az igazság, ami az egyik legerőteljesebb fegyver a félelem ellen, mivel az ige szerint az igazság szabaddá tesz – a félelmektől is, úgy, hogy leleplezi azokat a téves meggyőződéseket, amelyek egy hazugságot tartanak fent. Amikor lelepleződik a hazugság, akkor a félelem elveszíti a tartó oszlopát és összedől. Ugyanígy az is érvényes, hogy akinek az életében hazugságok vannak, annak az életében félelmek is könnyebben megmaradnak.

A második ige mondanivalója:

„A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár.” – szintén találunk egy a félelemmel ellentétes dolgot, a szeretetet, ami nem fér össze a félelemmel. Egyrészt azért nem fér össze, mert a szeretet azzal a bizalommal van összekötve, ami kizárja a félelmet, amint az előbb kifejtettem, másrészt pedig azért nem fér össze a szeretet a félelemmel, mert maga Isten a szeretet és benne nincs semmi félelem.

Ugyanakkor találunk ebben az igében két dolgot, ami kapcsolatos a félelemmel. Az egyik a szeretet ellentéte - a gyűlölet, ami viszont sokszor kapcsolatos a félelemmel, mivel eredhet a félelemből. Lehet, hogy gyűlölni kezded azt, amitől, vagy akitől félsz, vagy akivel kapcsolatos a félelmed. A második dolog, ami a félelemmel kapcsolatos, az a gyötrelem, mivel ez a félelem egyik vele járója. Ugyanakkor az ige szerint a szeretet nem jár gyötrelemmel, mivel a szeretet nem fér össze a félelemmel, a gyötrelem, viszont a félelemhez tartozik, tehát nem a szeretethez. A szeretet kihívásokkal jár, áldozatokkal jár, de ezek nem okoznak gyötrelmet.

A harmadik ige mondanivalója

„Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: „Abba, Atya!”

Ez az ige megerősíti az első kettőt, mivel szerinte is összefügg a félelem és a szolgaság, viszont az istengyermeki bizalom egy félelmek nélküli életforma.

A félelmek alapja és kiindulópontja

Van egy érdekes észrevételem a félelmekkel kapcsolatban, mégpedig az, hogy a legtöbb félelem visszavezethető a szenvedéstől való félelemre, ami egy alap félelem.

Első példa: a magasságtól való félelem - azért van, mert félek attól, hogy mi lesz, ha leesek. Ha leesek, akkor vagy meghalok, vagy súlyosan megsérülök. Mindkettő szenvedéssel jár, tehát a magasságtól való félelmem tulajdonképpen visszavezethető a szenvedéstől való félelmemre.

Második példa: az emberi kapcsolatoktól való félelem – azért van, mert félek, hogy rosszul sikerül a kapcsolat, megsérülök és rossz lesz nekem, tehát visszavezethető a szenvedéstől való félelemre.

Harmadik példa: a ráhagyatkozástól való félelem – félek, hogy rábízzam magam az Úrra, mert az azt jelenti, hogy kiengedem a kezemből az irányítást és megvan annak a kockázata, hogy elveszítem azt, mit kiengedtem a kezemből. Félek attól, hogy elveszítem, mert akkor rossz lesz nekem, tehát az Istenre való ráhagyatkozástól való félelem visszavezethető a szenvedéstől való félelemre. Ugyanakkor ez a félelem nagyon szoros összefüggésben van az Isten felé való bizalmatlansággal is.

A félelem ellentéte a bizalom.

Az a bizalom, ami Mária szívében volt.

„Hat hónap múlva elküldte Isten Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz.  A szűz egy Dávid családjából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták.  Az (angyal) bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. (Áldottabb vagy te minden asszonynál.)”
 E szavak hallatán zavarba jött és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén. Az angyal így folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Méhedben fogansz és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni. Nagy lesz ő: a Magasságbelinek Fia. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége.” Mária erre megkérdezte az angyalt: „Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek?”Az angyal ezt válaszolta: „A Szentlélek száll rád és a Magasságbeli ereje borít el. Ezért a születendő szent Isten Fia lesz. Rokonod Erzsébet is fiat fogant öregségében s már hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”  Mária erre így szólt: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.

Lk 1, 26-38

Ha figyelmesen megvizsgáljuk a történetet, akkor hamar felfedezzük a félelemmel kapcsolatos eddig elhangzott legfontosabb elemeket.

Mária szűz, tehát érintetlen, tiszta, szent, kegyelemmel teljes, az Úr színe előtt. Az ige szerint: hogy ellenségeinktől megszabadulva félelem nélkül szolgáljuk őt, szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján – eszerint Mária alapvetően félelmektől szabadon élt. Mégis volt egy természetes félelme, amikor az angyal megjelent, ezt onnan tudjuk, hogy az angyal kifejezetten mondta neki: „Ne félj, Mária!” Ezután Mária kap egy információt, amit nem teljesen ért és tudjuk, hogy a téves vagy félreértett információk okozhatnak félelmeket. Ezért Mária rákérdezett, hogy helyesen értse az üzenetet és ez által eloszoljanak a félelmei. Tehát az igazság szabaddá tette a félelemtől, képessé a ráhagyatkozásra, amit a bizalom táplált: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” Megvolt az a bizalomból fakadó ráhagyatkozás Isten gondviselésére, ami még a szenvedés megtapasztalását is bevállalta. Megvolt a veszélye az elveszítéstől és a szenvedéstől való félelemnek, mivel mindent elveszíthetett volna és nagyon gyötrelmes kimenetele lehetett volna a dolgoknak. Ezt a két nagy félelmet Mária egy megelőző csapással védte ki: „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint. – az önkéntes elveszítés és feláldozás lépése.

Amikor odaadod az életedet és mindent, amid van, leteszel és elengedsz, akkor többé nincs félelem, mert teljes a bizalom és a szeretet.

Azért kell fellépni és harcolni a félelem ellen, ami az életünkben van, mert:

-         Isten nem akarja, hogy félelemben éljünk

-         a félelem káros hatással van az életünkre

Az egyik legrosszabb hatása a félelemnek a döntéseinkben nyilvánul meg. A félelmekből fakadó döntések azt jelentik, hogy azért döntesz valamit, mert a félelem befolyásol. Nem azért választod az egyik lehetőséget, mert azt szeretnéd választani, hanem azért, mert a másiktól félsz. Ezek szinte mindig rossz döntések, amelyek lehet, hogy abban a pillanatban segítenek a félelem csökkenésében, de később rossz következményei lesznek. A félelem, ami miatt meghozol egy döntést lehet, hogy a szenvedéstől való félelemre vezethető vissza, vagy lehet, hogy az elveszítéstől való félelemre vezethető vissza, tehát lehet, hogy azért döntesz valami mellett, mert a másik lehetőség szenvedést okozna neked, vagy elveszítenél egy számodra fontos dolgot. Ezek a döntések sokszor megalkuvások a rosszal, a bűnnel, a hazugsággal, ezek pedig beindítják a lecsúszásnak és leépülésnek a folyamatát, ami nagyon rossz következményekkel jár és nagyon nehéz leállítani és rendbe hozni. Ezért annyira fontos kezelni a félelmeket és korrigálni a viszonyulásunkat és hozzáállásunkat azokhoz a dolgokhoz, amelyek a félelmek gyökerét képezik – a bizalmatlanság, az elveszítés és a szenvedés.

A félelem ellen három nagy fegyverünk van, amelyek a félelmek gyökerét pusztítják el:

-         a bizalom Isten felé és az ebből fakadó másik kettő:

-         az elveszítéshez való helyes viszonyulás

-         a szenvedéshez való helyes viszonyulás, amit okozhat akár az elveszítés is

 a)  a bizalom – a bizalom alapja egy alapos ismeret, jól ismered azt, akiben bízol, vagy az ismerethez hasonló információ, ami alapján biztosan tudod, hogy akiben bízol, annak van rá képessége, ereje, nem fog becsapni, elhiszed, hogy jót akar neked, meg akarja tenni veled a jót. Egy példa, hogy jobban megértsük: kiránduláson elmentünk együtt úszni egy ismeretlen tóba. Megjelenik egy természetes félelem, amit az a bizalom győz le, hogy van veled valaki, akit ismersz annyira, hogy tudod azt, hogy van hozzáértése és képessége, hogy baj esetén segítsen rajtad, van hozzá ereje, feltételezed, hogy ha baj van, akkor akar rajtad segíteni és fog rajtad segíteni lehető legjobb tudása szerint. Hasonló bizalom szükséges minden félelmünkkel szemben Isten felé. Ahhoz, hogy bízzál benne, ismerned kell annyira, hogy meg legyél bizonyosodva arról, hogy szeret, van képessége és ereje, hogy megtartson téged, meg is akar tartani téged, és ha rábízod magad, akkor egész biztos, hogy meg is fog tartani téged. Az ismeretet kiegészítő információ lehet egy ige is, például:

„Ő tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért: Hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” – Róm 8, 32

Ez az Isten felé való bizalom alapja. Azonban alap szinten bízni Istenben nem elég. Jobban kell benne bízni, mint saját magunkban. Az előző példához visszatérve, amikor egy tóban úszol valakivel, ha vészhelyzetbe kerülsz, akkor jobban kell, hogy bízzál benne, mint magadban ahhoz, hogy ki tudjon téged menteni a vízből. A legtöbb, amit tehetsz az, hogy teljes mértékben engedelmeskedsz és együttműködsz vele. Jobban kell, hogy bízzál a megmentődben, mint az ösztöneidben és saját ügyességedben, saját erődben, mivel ha ezeket érvényesíted, akkor akadályozod a mentésedet. Így van az életben minden vészhelyzetben. El kell hinned, hogy Isten jobban képes megoldani a problémádat, amint te, jobban ért hozzá, mint te és legalább annyira meg akarja oldani, mint te. Egy vészhelyzetben az irányítás csak egy valakinek a kezében lehet, aki dönt, és aki cselekszik. Ha igazán bízol, akkor kiengeded a kezedből az irányítást és rábízod arra, akiben bízol, még ha ez kockázattal jár is.

A félelem és a bizalom kizárja egymást. Vagy félsz, vagy bízol. Sokszor szoktak hivatkozni egy szimbólumra, amit biztosan mindenki látott már:

Ez a szimbólum a jó és a rossz viszonyát ábrázolja a keleti gondolkodás és buddhista filozófia alapján. Szerintük minden jóban van valami rossz és minden rosszban van valami jó, a kettő pedig szinte összemosódik egybe. Sokszor ezt mi is elhisszük, és mi is így gondolkozunk, pedig nem biztos, hogy ez helyes. Legyen a rossz a félelem, a jó pedig a bizalom, mert ez így is van, hogy a félelem rossz, gyötrelemmel jár, a bizalom pedig jó, mert megnyugvást és felszabadulást hoz. Lássuk, hogy mit mond erről a két dologról Isten igéje:

„A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. A ki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.

 Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz bizalmunk.” 1Jn 4, 18.17

Tehát a szeretet a bizalom által működik, a kettő összetartozik, viszont a szeretetben és a bizalomban nincs félelem. Vagyis a jóban nincs rossz. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Tehát a keleti szimbólum a keresztény hit szerint nem felel meg a valóságnak.

 

 Ne higgyük el, higgyük inkább el azt, amit az az Isten mond, aki annyira szeret, hogy egyszülött Fiát adta azért, hogy ne vesszünk el, hanem életünk legyen! Benne bízzunk!

b)     az elveszítéshez való helyes viszonyulás

Maga Jézus mutat erre követendő példát:

„Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feladatot kaptam Atyámtól.” – Jn 10, 17-18

Ebben az igében látjuk a legnagyobb különbséget az elveszítések között. Látszólag ugyanolyan, ha elveszítesz valamit – de valójában nagyon nagy különbség van: amit nem akarsz odaadni, de elveszíted, az fájdalmat és szenvedést okoz, amikor elveszíted, előtte pedig erős félelmet érzel és szomorúságot. Amikor elveszítetted, akkor csalódott vagy, kétségbeesett és reménytelen. Jézus nem ilyen módon veszítette el az életét. Tőle senki nem vehette volna el az életét, ő önként adta oda, mert hatalma volt rá, hogy odaadja és hatalma arra, hogy visszavegye. Az önkéntes odaadás miatt az elveszítés egy kudarc helyett egy hatalmas érték lett, az engedelmesség megnyilvánulása, a tökéletes bizalom kifejezése egy olyan ráhagyatkozásban Istenre, ami bevállalt minden szenvedést, az elhagyatottságot és a halált is – szeretetből.

Ezt az alapelvet kell mi is alkalmazzuk az életünkben, amikor elengedünk minden kis szalmaszálat, amibe kapaszkodunk. Az elengedés nem elhajítást jelent, nem azt jelenti, hogy eldobod magadtól a lehetőségeket és azt, amit az Úrtól kaptál, hanem azt, hogy nem ragaszkodsz hozzá, nem függsz tőle és nem szorongatod görcsösen és nem félsz az elveszítéstől, mert tudod, hogy mindened Istentől van, akinek a kezébe visszateszed, ő pedig vagy megáldja és visszaadja neked, vagy pedig ad helyette egy jobb dolgot neked.

c)     a szenvedéshez való helyes viszonyulás a tőle való félelem elkerülésének érdekében

Az ember úgy tud Istennel a földi életben valóságosabban találkozni, ha nem befolyásolják és nem kötik le az érzelmei, az önzés, az álarcok, a viselkedés, a követelőzései, a lázadása, az önközpontúsága, a vágyai és a hazugságai. Ezek azonban annyira bele vannak ivódva az ember természetébe, hogy legtöbbször szélsőséges helyzetekre vagy válsághelyzetekre van szükség ahhoz, hogy ez a burok elkezdjen feltöredezni és az ember legbensőbb lénye meg tudjon nyílni Isten közeledése felé. Isten ezért sokszor megenged ilyen válsághelyzeteket, mélypontokat, amelyek szenvedésekkel járnak – hosszabb vagy rövidebb ideig tartanak, míg az ember megtanul a falain áttörni és meglátni az Istent, megérezni őt és egy valós képet formálni róla, már amennyire a földi életben ez lehetséges. Kereszt nélkül Jézusnak se volt feltámadás és nem tudott üdvösséget hozni senkinek szenvedés nélkül. A mi életünkben is úgy kell fogadni a szenvedést, hogy a szenvedés az ösvény Isten jelenléte felé. A szenvedésben megtisztulunk és felszabadulunk az Istennel való találkozásra. Ha menekülünk a szenvedéstől, akkor a szenvedő Jézustól is menekülünk, aki az üdvösséget kínálja nekünk. A szenvedés egy olyan állapot, amit Jézus nagyon erőteljesen megtapasztalt, önként felvállalva, értünk, váltságul a bűneinkért. A mi kis szenvedéseink, bár nekünk nagyok és nehezen viselhetőek, mégis eltörpülnek Jézus szenvedései mellett, sőt, Szent Pál is azt mondja: ez a mi mostani szenvedésünk nem mérhető az eljövendő dicsőséghez… A szenvedés akkor a legrosszabb, ha menekülsz tőle, különösen a lelki, belső szenvedések. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy keresni kell a szenvedést, viszont az egyetlen módja annak, hogy minél hamarabb véget érjen és meghozza az eredményt, a gyümölcsöket az, ha megállsz, szembenézel a szenvedéssel, ami amúgy is elkerülhetetlen és felvállalod.

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.” - Lk 9, 23-24

„Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre.” – Jn 12, 24-25

Nagyjából ezek azok a dolgok, amelyek fontosak a félelmekkel kapcsolatban, főként az elveszítéstől és a szenvedéstől való félelemmel kapcsolatban. Alapvetően azt kell megjegyezzük, hogy bár félelmek sokszor megjelennek az életben, Isten terve nem az, hogy félelemben éljünk, hanem az, hogy szabadságban, békességben és bizalomban. Ehhez ő minden segítséget megad, de rajtunk áll, hogy mi az életünkben mit kezdünk a félelmeinkkel.