Válsághelyzetek

Nagyon sok mindenről lehetne beszélni, sok érdekes része van Isten országának, amin lehet elmélkedni, gondolkozni. Amikor a mai napért imádkoztunk, egy olyan téma jutott eszembe, ami általában mindig aktuális, most azonban több szempontból is az. A válsághelyzetekről van szó.

Mi a válsághelyzet, mi a válság? Az értelmező szótár szerint a válság egy bizonytalan állapot, amiből a kialakult helyzet jóra is, rosszra is fordulhat, egy veszélyes helyzet áll fenn. Nehéz időszak, amikor nagy veszély, nehézség vagy aggodalom van a jövőt illetően. Nagyobb zökkenő, stresszes élethelyzet, zavar egy életfolyamatban, krízis, bizonytalan állapot. A válság tehát olyan időszak, ami nagyon nehéz, akár életveszélyes is lehet, kéréses, hogy az illető átvészeli-e, annak is megvan a kockázata, hogy nem. Nagyon sokféle válsághelyzet alakulhat ki, pl. a gazdasági válság, ami egy társadalmi réteget, vagy egy egész országot, vagy akár több országot is érinthet. Az a válság, amiről ma beszélni szeretnék az elsősorban egyéni, személyes válság és másodsorban pedig közösségi válság. Azért egyéni, mert egy adott személynek az életében megtörténő időszak, ami számára nehéz, ő vesz részt benne aktívan. Ha valakinek az élete válságban van az azt jelenti, hogy az életének egy bizonyos területén nagyon nehéz helyzetbe kerül, ami rövidebb vagy hosszabb ideig nem oldódik meg. A válságban levő terület lehet az anyagi helyzet, az egészség, egy kapcsolat, munka, lelki élet vagy egyéb. Az is előfordulhat, hogy ezek közül több terület vagy akár mind is válságba kerül. A válsághelyzet sok megpróbáltatást jelent, sok gondot, szomorúságot, sok kihívást, csalódásokat, sok erőfeszítést és szenvedést. Tulajdonképpen közösségileg, globálisan, társadalmilag is válság van, mert sok egyén van válságban.

Több fontos kérdés is felmerül a válsággal kapcsolatban. Az első, talán legfontosabb kérdés az, hogy elkerülhető vagy megelőzhető-e a válsághelyzet? Az emberek általában megpróbálnak megtenni mindent azért, hogy előre látható válsághelyzeteket elkerüljenek. Ez mindenképp hasznos, de ennek ellenére nagyon sokszor előre nem látható szituációk alakulnak ki, amelyek válsághelyzetekké alakulnak anélkül, hogy bármit is lehetne tenni ellene. Például egy baleset, egy hirtelen konfliktushelyzet, pénzügyi ballépés vagy lopás, átverés. Sokszor felmerül a kérdés, hogy ki volt a hibás, vagy mit lehetett volna tenni, hogy ne így alakuljanak a dolgok. A hibás személy sokszor előkerül, néha az is, hogy mit lehetett volna jobban csinálni, de mindez szinte soha nem oldja meg a válsághelyzetet. Lássuk hogyan közelíti meg a biblia a válsághelyzeteknek nevezett nehéz időszakokat, megpróbáltatásokat, szenvedéseket:

„Nem nagyobb a tanítvány mesterénél…”                                                      Mt 10, 24

„Ha vele együtt szenvedünk, vele együtt uralkodni is fogunk.”                 2Tim 2, 12

Azt jelenti, hogy sem a válsághelyzetek, sem a velük járó kellemetlenségek, nehézségek, szenvedések, problémák nemigen kerülhetők el. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden ember élete minden területén válságba fog jutni, de azt igen, hogy elég nagy a valószínűsége annak, hogy valamikor lesz az életben olyan időszak, ami számodra válságos lesz legalább egy területén az életednek.

Lássuk hogy jelen volt-e a válság bibliai személyek, vezetők, próféták életében.

1. Jób             - elveszíti minden vagyonát (Jób 1, 13-17)

                        - elveszíti a családját (Jób 1, 18-19)

                        - elveszíti az egészségét (Jób 2, 7-8)

                        - panaszkodik (Jób 10, 1)

2. Zsuzsanna           - ki akarták végezni (Dán 13, 1)

3. Dániel                    - tüzes kemencébe vetik (Dán 6, 17-18)

4. Pál                          - hajótörés, üldözés, börtön (2Kor 11, 23-28)

5. Jézus                    - vért izzad (Lk 22, 43-44)

                                    - elhagyatottságában kétségbe esik (Mk 15, 34)

Azt látjuk, hogy a bibliai személyek élete igen súlyos válságban volt. Sokszor amikor bajokról gondolkozunk azt feltételezzük, hogy Isten megvéd minket azért mert benne hiszünk és ő szeret minket és vigyáz ránk. Isten valóban szeret és valóban a legjobbat akarja nekünk és nagyon akar vigyázni ránk. Ennek ellenére mégis történnek velünk rossz dolgok sőt néha szerencsétlenségek is és sokszor kerülünk válsághelyzetbe. Sokszor felháborodunk és rázzuk az öklünket Isten felé, hogy megengedett rossz dolgokat és megsértődünk, mert azt várjuk, hogy nekünk jobb dolgunk legyen, mint a hitetleneknek. Részben ez jogos is, de a dolog nem ilyen egyszerű. Annak, hogy keresztények is jutnak válságba és szenvednek két fő oka van:

A tanítvány nem lehet nagyobb a mesterénél, ha Jézus életében jelen volt a szenvedés akkor mi is át kell éljük a bűn miatt. Ez az út az üdvösségre. A megpróbáltatás, a szenvedés, a válság elkerülhetetlen és kihagyhatatlan, mert lehetetlen üdvözülni hit nélkül, a hit pedig válsághelyzetekben érlelődik olyanná, hogy üdvösségre vezessen. Az üdvösség, hit, szenvedés, válság összefüggése nagyon fontos ezért szeretném ha kicsit részletesebben elmélkednénk rajta.

Ezzel el is értünk a válsághelyzetek megéléséhez. Válságban több minden történik velünk, több folyamat is lezajlik bennünk, több állapotba kerülünk. Egyik jellemző állapot a szomorúság és elkeseredés, amelyek leginkább érzelmi szinten jelentkeznek. Egyáltalán nincsenek segítségünkre, mivel csak erősítik a válságot, kivetítik azt érzelmi síkon is. Van egy alapszabály a lelki életben, aminek az a lényege, hogy amit táplálunk magunkban az fog megerősödni bennünk. Ha az elkeseredést és a szomorúságot tápláljuk, akkor megerősödnek és gyökeret vernek a szívünkben. A válsághelyzet egyik legnagyobb kihívása, hogy ellenálljunk és legyőzzük az elkeseredést és a szomorúságot. Vannak olyan időszakok, amikor ez sikerül, helyettük hit és reménység erősödik meg bennünk. Nagyos sokat számít a hit a válsághelyzetek megélésében. Mi a hit? „Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja.” – Zsid 11, 1. Hinni azt jelenti, hogy nem az határozza meg hozzáállásodat, amit látsz, ami kézenfekvő, hanem annak alapján, amit nem látsz de remélsz és hiszel. Elhiszed, hogy Istennek terve van veled, segíteni akar rajtad és segíteni fog, hogy megoldódjon a válság az életedben. Ez nagy vigasztalást tud adni és reménységet tud ébreszteni benned. A gond az, hogy ez nem elég a válsághelyzet megoldásához. Aki azt mondja, hogy ha válsághelyzetben vagy akkor hinni kell Istenben és minden megoldódik, az valószínűleg nem volt igazi válsághelyzetben. A biblia megmondja miért nem elég a hit.

„Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy van hite, cselekedetei azonban nincsenek? Mondjuk, hogy egy testvérnek vagy nővérnek nincs ruhája, s a mindennapi élelemben szükséget szenved. Ha mármost egyiktek azt mondja: „Menjetek békével! Melegedjetek! Lakjatok jól!” - de nem adja meg nekik, amire életük fönntartására szükségük van, ugyan mit használ az nekik? Ugyanígy van a hittel is: ha nincsenek cselekedetei, önmagában halott.

                                                                                                                                                Jak 2, 14-17

Az üdvösséggel és a válsághelyzettel is ugyanez a helyzet. Ha azt mondod, hiszel és tényleg hiszel, de az életed, a tetteid nem igazolják a hitedet, nem egyeznek a hiteddel, akkor a hited nem ér semmit. Az üdvösség ingyen van, de csak hit által lehet a tied, a hited viszont csak akkor valódi, hiteles, ha a tetteid alátámasztják. Egy válsághelyzetben nagyon jó ha hiszel, de ha semmit sem teszel a szituáció megoldásáért, akkor nem sokat ér a hited. Ha igazából hiszel abban, hogy Isten segíteni akar rajtad akkor mindent meg kell tegyél annak érdekében, hogy ez sikerüljön neki, hogy megkönnyítsd a mentőakciót. Van egy fontos hozzáállás válsághelyzetekben, ami tulajdonképpen egy túlélési helyzet. A túlélés alapszabálya, hogy minden látszólag értéktelen és használhatatlan dolgot használj fel annak érdekében, hogy elősegítsd a boldogulásodat. Válsághelyzetben is ugyanezt kell tenni. A különleges helyzet különleges megoldásokat és radikális lépéseket kíván. Egy válsághelyzetben nem fogsz tudni előrelépni normális lépésekkel, amelyek egy normális időszakban elegendőek. Ne félj attól, hogy túllősz a célon, hanem légy készen radikális lépésekre. Mérd fel a rendelkezésedre álló dolgokat és lehetőségeket egy megújult gondolkodásmóddal. Ne azt nézd, hogy mid nincs, hanem, hogy miképp tudod felhasználni azt, amid van. Sokszor automatikusan azt mondod, hogy nincs semmid és nem tudsz tenni semmit. Írd össze azt a semmit és meg fogsz lepődni, hogy mennyi dolgot meg tudsz tenni azzal a semmivel amid van ha kész vagy radikális lépésekre, amelyek eltérnek a normális viselkedéstől.

Megvan tehát a hit és elkezdjük cselekedni azokat a tetteket, amelyek a hitünkre alapozódnak. Minden okunk megvan arra, hogy azt gondoljuk, hogy ez már elég kell legyen a szituáció megoldásához, vagy legalább nagymértékű javulásához. Lehet, hogy javulás vagy változás lesz, de sokszor előfordul, hogy ez csak ideiglenes és maga a válsághelyzet nem oldódik meg, csak ideiglenesen enyhül. Amikor erre rájövünk akkor újból hajlamosak vagyunk az elkeseredésre, hiszen hittünk is, meg is tettünk mindent és mégsem szűnt meg a válság az életünkben. Nem értünk semmit, tanácstalanok vagyunk. Jó esetben tovább keressük a lehetőségeket és tovább próbálkozunk megoldani a szituációt. Tehetjük ezt úgy, hogy másik síkon keressük azt, hogy mit tehetünk. Például, ha eddig gyakorlatilag próbálkoztunk, akkor elkezdhetünk szellemi síkon próbálkozni, vagy a kettőt egyszerre. Elkezdhetünk böjtölni, többet imádkozni. Ezek nagyon erős segítségek és sokat lendíthetnek előre az ügyön. Tudjuk, hisszük és valljuk, hogy az hittel teli ima hegyeket mozgathat és a böjt is csodákra képes. Ha válsághelyzetben elővesszük ezeket a fegyvereket akkor több, mint valószínű, hogy újabb pozitív változásokat fogunk tapasztalni. Sok esetben lehet, hogy teljesen kilábalunk a válságból, azonban sajnos az is előfordulhat, hogy még így sem sikerül. Ha megmarad a válság, akkor sajnos még rosszabb helyzetbe is kerülhetünk, hiszen egyre több mindent megpróbáltunk és bár sok javulás történt, összességében a válságos időszak folytatódik, ezért egyre hamarabb esünk kétségbe, egyre nehezebben tudunk újra hinni és a fellángolás egyre rövidebb ideig tart. Az is lehet, hogy valaki depresszióba esik a sok sikertelenségtől ha a válság számára túl sokáig tart, mondjuk évekig. Most már tényleg nem értjük a dolgokat, nem értjük Istent sem, el vagyunk vesződve. Jogos a kérdés, hogy miért van mindez, miért nem oldódik már meg a probléma, hogyan fogok tudni ebből kilábalni, vége lesz-e ennek egyáltalán?

A választ újból a szentírásban találjuk:

„…nem azon múlik, aki akar, vagy aki törekszik, hanem a könyörülő Istenen.” – Róm 9, 16

Röviden összefoglalva a következő a helyzet úgy az örök élettel, az üdvösséggel, mint a válsághelyzetekkel is: az ember nagyon nagy bajban van, egy rossz helyzetben, amiben nem szeretne megmaradni, ezért minden tőle telhetőt megtesz a megoldásért. Erőfeszítéseket tesz, próbálkozásokat, harcol, kínlódik, törekszik, hisz, remél, könyörög. Mindez azonban nem elég, pontosabban nem ezen múlik a siker hanem Istenen, aki megkönyörül rajta és egy adott momentumban kiemeli az embert abból a megoldhatatlan problémából, élethelyzetből, amiből ő se saját erejéből, se mások segítségével, sehogyan sem tudott kilábalni, mert teljesen meghaladta az ő vagy mások képességeit, lehetőségeit, határait. Isten, aki viszont nincs behatárolva mivel mindenható be tud avatkozni és az ember segítségére siet akkor amikor akar és ahogyan akar. Abszolút fölötte áll minden teremtett dolognál, az embernél, annak problémáinál és válságainál, betegségénél, nyomorúságánál, tehetetlenségénél.

„Mindennek megvan a maga órája, 

 és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében… Megismertem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökre úgy marad: nem lehet ahhoz hozzáadni, sem abból elvenni. Isten pedig azért tett így, hogy féljék őt.”

Préd 3, 1.14

Ha Isten akar valamit, az ember minden erőfeszítése, imája, próbálkozása, dühe, hite, könyörgése kevés ahhoz is, hogy siettesse Isten cselekvését, de ahhoz is, hogy késleltesse. Felmerül a kérdés, hogy akkor hiábavaló a sok próbálkozás, ima, harc és küzdelem? Semmiképpen sem, nagyon is fontos szerepe van minden apró próbálkozásnál, függetlenül attól, hogy sikeres vagy sikertelen próbálkozás, eredményes vagy eredménytelen. Isten közbelépése és segítségnyújtása nem éri el az embert automatikus módon. A megmentést Isten felkínálja, ingyen, szeretetből, de hitre van szükség az elfogadásához. Csak hit által lesz működőképes az ember életében, másképp haszontalan és értéktelen ha az embernek nincs hite és visszautasítja a felkínált segítséget, megmentést. A hitről viszont már tudjuk, hogy tettek nélkül nem ér semmit. A rengeteg próbálkozás és küzdelem azért elengedhetetlen és feltétlenül hasznos, sőt létfontosságú függetlenül az eredményességtől, mivel ezek azok a tettek, amelyek bizonyítják és élővé teszik azt a hitet, amivel el tudjuk fogadni Isten megmentését.

Nagyjából ez a működési elve az ember megmenekülésének. Istennek ezt a fajta beavatkozását, segítségét, megmentését nevezzük kegyelemnek.

„Mert kegyelemből üdvözültetek, a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.” – Ef 2, 8-9

Reményik Sándor írt erről egy verset is:

Kegyelem

Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Tanácsok a válság időszakára

Mivel a megmentés időpontja számunka ismeretlen, Isten ezt szabadon határozza meg, ahogy ő a legjobbnak látja, ezért fontos, hogy minél jobban kitartsunk és a várakozásunk pozitív irányú legyen. Magatartásunk és hozzáállásunk nem valószínű, hogy befolyásolja a válság időtartamát, sem imáink, sem semmi, de megkönnyíthetik vagy megnehezíthetik számunka az adott időszakot. Lássuk milyen útmutatásokkal lát el minket Isten a szentíráson keresztül, mit tudunk tenni, hogy könnyebben vészeljük át a nehéz időszakokat.

1.

„A titeket meghívó Szenthez méltóan magatok is váljatok szentté egész életmódotokban.” – 1Pét 1, 15

„Jobb ugyanis – ha Isten úgy akarja – jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cseledekve.” – 1Pét 3, 17

Ha tehát mindenképp szenvedés vár ránk az adott időszakban akkor jobban járunk, ha közben megpróbálunk Isten útján járni, hinni, imádkozni, nem lázadozni hanem türelemmel és reménységgel várni, jót cselekedve szenvedni. Ha rosszat cselekedve szenvedünk, tehát a válságot rosszul éljük meg, fellázadunk, Istent, magunkat vagy másokat hibáztatunk helyzetünkért, veszekszünk, dühöngünk, akkor ezzel abszolút semmit nem befolyásolunk a válságon, hanem csak megnehezítjük saját maguk számára a nehéz időszak megélését, mert megfosztjuk magunkat Isten vigasztalásától, a reménységtől, a türelemtől és emiatt még nehezebb lesz a válságos időszak – elhagyatottnak, magányosnak érezve magunkat a rossz hozzáállás miatt. Bármilyen nehéznek is tűnik egy adott időszak, még akkor is könnyebben vészeljük át Isten útján járva ha a hit számunkra értelmetlennek tűnik.

2. Előfordulhat az is, hogy egy helytelen  vagy túlzott ragaszkodás alakul ki bennünk olyan dolgokkal kapcsolatban, amelyeket nem akarunk a válságban elveszíteni. Ez akadályozza a helyzet javulását és további szenvedéséket okoz. Erre a szenvedésre egyetlen megoldás van: ha lemondasz arról és elengeded azt, aminek az elvesztése vagy az elvesztésétől való félelem fájdalmat okoz. Amikor megszűnik a ragaszkodás az illető dologhoz, akkor tud elkezdődni elmúlni a szenvedés. Amíg ragaszkodsz addig a ragaszkodás szenvedést fog okozni neked. Bár a lemondás, elengedés és a rosszba való beletörődés szintén fájdalmas, lehet, hogy úgy érzed, hogy belehalsz ha megteszed, mégis elengedhetetlen. Bár ellentmondásosnak tűnik, ez a kis halál fog az enyhülésre vezetni, amint azt a szentírás is megerősíti, amikor Jézus utolsó útmutatásait olvassuk:

„Bizony, bizony mondom nektek: Ha a búzaszem nem esik földbe és el nem hal, egyedül marad; de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt; aki viszont gyűlöli életét e világon, megmenti azt az örök életre. Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.”

Jn 12, 24-26

Ezt a döntést, amely az enyhülésre vezet nem tudjuk meghozni csak egy elég hosszú ideig tartó nehéz időszak után, amikor már eleget szenvedtünk ahhoz, hogy radikális döntéseket hozzunk. Mindenképpen úgy fog tűnni, hogy vesztésre áll, minden verzió veszteségesnek látszik majd. Azért kell Isten útján járj és azt az utat válaszd, hogy ne a hosszantartó gyötrelembe juss, hanem a pillanatnyi meghalás, lemondás és fájdalom által eljuss az enyhülésre. Más út nincs, ha lett volna, akkor Jézus is azt választotta volna.

„Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban is megvolt, aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez, mint zsákmányhoz, ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát… Ezért Isten felmagasztalta őt és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van…”

Fil 2, 5-9